Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Sándor Imre: Fiatalok Prágában

i Jľ — Ne merje megpróbálni! — Kihívóan nézett a férfira, szemében kis fény gyúlt ki. — Az én sorsomat én intézem. A szülők, a régi emberek tapasztalatai ma nem segítenek rajtunk. Maga, mint fiatalember, megérthetné ezt. Az orvos igyekezett fölényesen fogni a kérdést: — Ezek csak szavak, kedves Olga. Én a maga részéről... De a lány felcsattant: — Ha egyetlen szót mer szólni a szüleimnek, akkor vége közöttünk mindennek! —- leien őrizz! Aztán elérkezett az utazás ideje. Elbúcsúztak egymástól. Olga meghatottan nézett az orvosra, kicsit könnyes hangon, de határozottan mondta: —• Karácsonyig nem látjuk egymást! Nem is irhatok sokat. Maga is csak akkor írjon, ha szükségét érzi. Ne felejtse el, a mi időnk hospzú, sok minden változhatik... — Olga! Októberben Prágában leszek. A leány tiltakozóan emelte fel kezét: — Szó se lehet róla! Dolgoznunk kell mind a kettőnknek ... ... És a fiú mégis Prágában volt októberben. Ragyogó őszi délben várt a leányra a klinika kapujában. Azt hitte, hogy a leány haragudni fog, ha meglátja, de nagyon kellemesen csalódott: Olga egy pillanatig sízótlanul nézett rá, aztán majdnem a nyakába ugrott a hirtelen öröm kitörésében: — Hát mégis ! A férfi dadogott: — Hát nem haragszik? — Haragszom és nagyon örülök, — mondta a leány csillogó szemekkel. — Mikor érkezett? A férfi elvörösödött, csak hosszú idő multán válaszolt: — Két napja vagyok itt és azt hiszem... hogy sokkal tovább fogok itt maradni. A leány szinte ijedt örömmel toppant a férfi elé, ragyogó arca, boldog szeme alig arasznyira volt a férfi arcától. Nem kérdezett Femmit, de a férfi folytatta kéretlenül.