Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Palotai Boris: Manci visszatér

120 meg kell köztük bolondulni. Meddig bírja még Imre ? Hisz ebbe belepusztul ! Az ablak mellé áll, kibámul a kertbe, az esővel bevert házfalakat nézi, a fa ágait, melyek feketén száradnak a levegőbe ... Mennyit álldogáltak együtt... Azelőtt, mikor még nem volt Manci, Puskás Manci, a Bohém bárból, aki elvette tőle Imrét, elvette sajátmagától, mindentől, ami egyenes, tiszta, rendes... Mivel szédíthette el azt a fiút, mit adhatott neki, hogy így eldobta az életét s megalázva, vakon topog utána, kivetkőzve lényéből, utálkozva s mégis remegve, hogy elvesziti.., Hiszen ez a Manci nem is szép... Lefogyasztott, pöttyedt teste, szivacsos arcbőre, s agyontöredezett foltos haja a szőkészöld árnyalatokkal inkább gusztustalan... Sa szemealja örökösen bezsírozva, s azok a lompos, gyűrött ruhák, mert délutánonként ruhástól alszik, a fűzőjét sem veti le, úgy zuhan az ágyra teljesen felöltözve... Az öregasszonyt undor fojtogatja, a fülétől le egész a torkáig ecetes ízt érez, az állkapcsai megtelnek savanyú sírással... Most elcsitult a szomszéd-szoba, fenyegető némaság van odaát. Nem mer hátranézni, mindentől fél, ami onnan jön ... Sötétedik, vastag szürke fonalakban ereszkedik le az este, a levegő fakó mintha vízben ázott volna, ösztönösen mozdul egyet, a karját gömbölyűén tartja, mintha védene valakit, így ült sok-sok évvel ezelőtt, mikor teste nedvével táplálta magzatát, óh, akkor magába tudta zárni, vérével itatni, őrizni hidegtől, melegtől, durva érintéstől... Az ajtó lassan kinyílik, Imre bukik be rajta, szegény fiú, drága egyetlen Fiam ... — Imre, mi történt ? Ülj le az Istenért, hiszen elesel.... Gyere, megdörzsölöm a fejedet... így ni.... Ugy-e már jobb ? Remegő féltéssel körültapogatja, körülvigyázza, — hiszen te sírtál, csupa ragadós könny az arcod, s milyen forró ! Zsebkendőjét vízbe mártja, azzal hűsíti lázas homlokát. — Elment... nyögi Imre. — Ügy, ahogy volt, egy azál ruhában elrohant.