Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938
Rögeszme - Palotai Boris: Ébredés
PALOTAI BORIS Ébredés i Jól emlékszem még arra a napra. Esőre álló délután volt, a kertben játszottunk bújócskát a szomszéd gyerekekkel, olyan vad hévvel, mintha attól félnénk, a következő percben történik valami, s mindent abba kell hagyni. A levegő már megtelt a vihar szagával, vaskos felhőpárnák hullámzottak az égen, az udvar kőkockáin por és szemét borzolódott ... összegubancolt hajjal, elfúlva kergettük egymást. Á poroló mögött egy faláda állt tele szalmával, papírhulladékkal. Odabújtam felhúzott térdekkel, leszegett nyakkal. Mintha fészekben ülnék, olyan biztonságos hely volt ez, a szalmaszálak barátságosan csiklandozták a bőrömet, tüsszögni kellett és nevetni, oly furcsa volt az egész. Kint a fák nyögtek és hideglelősen megrázták magukat, a gyerekek éles hangon visítoztak, néha puffanás hallatszott, mintha valamelyikük elesett volna ... Itt bent ezen a négyszögletes darabkán, ahová szinte beleástam magam, semmi sem mozdult. A láda négy fala elkerített a többiektől, s mégis hozzájuk tartoztam. Jó volt tudni, hogy csak a fejemet kell felemelni, s máris velük lehetek, de ha akarom, így ülök estig magányosan, a poroló tövében, mint egy elvarázsolt királykisasszony... A lábam elzsibbadt a nagy mozdulatlanságban, furcsán bizsergett, mintha hangyák nyüzsögnének a csontomban. A fejemben is bizsergést éreztem, az egyedüllét — melynek különös varázsát most fedeztem fel — szinte mámorossá tett. így ültem boldog szédületben, meggörnyedve, kényelmetlenül. A szél prüszkölve végigsepert, s hetykén továbbállt. Hallot.274