Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Sebesi Ernő: Rögeszme

a tanárnak órája volt. Ä papagáj szerette volna jelenteni a dolgot, de nem volt rá szava. Ez a diák nem hasonlított se a lovászra, se a sofőrre. (Ezeket még a grófi szolgálatból ismerte.] A tanár, aki mindennap beszélt a papagájjal, észrevette az állat zavarát, és ragaszkodása jeléül felemelte a napi cukoradagját. Egy este furcsa, eddig soha nem hallott szavak jöttek fel a kalitkába. Az ajtó kipattant, és az asszony kipirult arccal robbant ki az előszobába. Megvetéssel nézett fel a papagájra, és kirohant az előszobából. A tanár feldúlt arccal kijött, és egy rövid, de elszánt szót hajított az asszony után. Az állat felkapta ezt az új hangot, meg akarta magának jegyezni, de lecsúszott a csőrén, nem tudott vele mit kezdeni. Csak annyit tudott, hogy a grófnál soha nem találkozott ezzel a szóval. Most először vette észre, hogy lecsúszott előkelő pozíciójáról. A kalitkával szemben egy régi tükör lógott a falon. Az állat akaratlanul is meglátta magát, és úgy találta, hogy orra még szomorúbbra görbült azóta, hogy idejött. Rossz éjszakája volt. 2 Ä

1 tanár mind gyakrabban használta az új szót. A papagáj ezalatt elleste a szónak minden titkát, s most már némiképpen sejteni kezdte homályos értelmét. Sokszor a tanár ok nélkül is ismételgette, tán csak azért, hogy hű spiclije jobban megjegyezze. A papagáj nagyon tehetségesnek bizonyult. Egyszer a tanári konferencián az igazgatónak arra a kérdésére, hogy ki a legjobb tanítványa, a tanár a papagájt nevezte meg. Az igazgató rászólt, a kollégák sajnálkoztak, mert be voltak avatva magánéletének minden keserű részletébe. A papagájban már a legkínosabb pontossággal rezonált a különös megnevezés, és ilyenkor úgy találta a tanár, hogy a papagáj kopott zöld ruhája mintha szűknek bizonyulna a felháborodott állat részére, akkorát fújt. Egészen biztos, hogy velem érez, állapította meg a ta.269