Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Lányi Menyhért: Öten a különszobában

Talán az használt volna, ha azt mondom nekik: Bajtársak, eszméljetek magatokra — gondolta, míg bizonytalanul visszanézett az ajtóból. De ahogy látta, hogy távozása nyomán azok is sietve elválnak egymástól, érezte, hogy ez is meddő és öreges gondolat volt. Kint még várt egy kicsit. Mi tagadás, szerette volna még látni egyiket-másikat, mielőtt örökre szétfoszlanak a semmibe az ő számára. De azok vadul siettek, mintha menekülnének önmaguk és a múlt elől. Azért jólesett utánuk nézni, mintha az élet fürge gyíkjai surrannának ki a szívéből az esti sikátorok torkába. Azután lassan továbbkocogott. Alapjában komikus egy bogár vagyok én — gondolta hidegre vált szívvel —, kapaszkodom az életbe és emberekbe, mint ebbe a botba. Ha valaki józanul megnézne, látná, hogy amolyan holdkórosa vagyok én az életnek, aki csak rágódik egy csonton, amit már mindenki más a sárba tapodott. Hiába, a valóság az, hogy abból, aki kapitányként ment nyugdíjba, csak minden évszázadban .egyszer történő csoda varázsol ezredest, és az amolyan Elba-szigetek utáni száznapos császárságok emberellenes, naiv erőlködések, még ha egy Napóleon csinálja is. Ezek a mai fiúk pedig, úgy érzem, éppen azon munkálkodnak, hogy ne történjenek többé csodák. Akkor hát minek húzni tovább ezt a kocogást? Azért továbbment, úgy érezte, hogy a szíve megtelt jéggel, és fölötte csak a fájdalomnak meleg érintése emlékezteti még arra, hogy él ... Körülbelül ez volt az oka annak, hogy Majáky Gábor nyugalmazott kapitány 1933. szeptember 3-án egykori szolgálati fegyverével főbe lőtte magát. 77