Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Lányi Menyhért: Öten a különszobában

van, amilyent a földhöz közel álló emberek oly szívesen viselnek. Nyílt lelkű őszinteség van abban, hogy nem csapta feketébe magát, mintha nem akarná ünnepélyességgel álcázni igazi lényegét. Az arca kissé megnyúlt, valami kezdődő kopaszság is kiütközik homloka tetején, de az még a régi kemény emberi tartásához való, hogy az etikettel nem törődve, vastag karjait nekiveti az asztalnak, és tenyerére támasztja fejét. — De miért nem dohányzol? — kérdi Majáky melegen az emlékektől. — Ha jól emlékszem, sohase hiányzott szájadból a cigaretta. — Nem, köszönöm, nem dohányzom, kapitány úr. Leszoktam róla — mondja, de arcán hideg rándulás fut át. Micsoda józan világ — ámul az öreges szemek tekintete. Füzesséry nem dohányzik, és Török, aki oly szótlanul, magába fojtottan ül ottan, mint egy fakír, nem iszik még ilyen ünnepélyes alkalomkor se. Bizony, most se mehet valami jól a fiúnak, a nyűtt, erőszakkal helyrevasalt ruha bizonyítja, hogy némely embernek egy életig tartó rendeltetésül jut ki a szegénység. Csak Csergő a régi... a kedves, vidám arc a göndör hajfürtök alatt semmit se változott. Ilyen csinosnak és rendezettnek képzelte őt a civil életben is, mint amilyennek most látja kifogástalan szabású ruhájában. Ö persze felvitte... De még nincs itt a gyóntatás órája, hiszen alig egy fél liter bor fogyott el. Az ilyen nagy jelentőségű és őszinte feltárulkozás kapuját jól meg .kell olajozni előbb. Majáky kapitány úr jóleső furfanggal mosolyog. Már előre élvezi a nagy pillanatot. Napokkal ezelőtt úgy tervezte ki magában, hogy katonásan raportra szólítja őket, és az öreg fiúknak oly feszes vigyázzban kell majd elmondaniuk a titkukat, mint egykor a jelentéseket. Milyen komikus lesz a szakállas Korbuly a fiatalos haptákban. De rájuk fog ám förmedni: — Csak az igazságot mondani! Szobaáristom terhe mellett csak az igazságot. És semmit se elhallgatni vagy elferdíteni! 71