Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Kaczér Illés: Mese a szomorú repülőgépről

— Na látod — szólt a repülőgép —, nekem szüntelen ezt kell innom, mint a gyermeknek a csukamájolajat. Ha kevesebbet adnak belőle, már elhagy az erőm és szédüléseim vannak. És ha, isten őrizz, elfogyna útközben ez a keserű leves, lezuhannék, és ízekre törne a testem. — Az baj — mondta a kismadár komolyan. — De azért mégiscsak jó dolgod van neked. Nem kell ősszel elköltöznöd innen, és Afrikába szállnod, Abesszíniába meg Marokkóba, hiszen te nem fázol ám télen se. — Dehogyisnem kell — búgta a repülőgép. — Ha háború van, nyáron is odaküldenek, Abesszíniába, Marokkóba, a verőfényes Andalúziába. Ahol épp háború van. — Háború? Mi az? — Ne is kérdezd, jobb ha nem tudod. — De én tudni szeretném. Mesélj nekem a háborúról. — Jaj, az nagyon cudar dolog! Az emberek telerakják a hasamat tojással, gonosz-gonosz fergetegtojással, és elküldenek az ellenséglakta házak fölé, hogy potyogtassam le. — Jaj, azt ne tedd! Ha ledobod a tojást, eltörik. — Azért dobjuk, hogy eltörjön. Ha eltört, kibújik belőle a mennykő meg a villám, a csattogás és a dörgés, a tűz, az üszök és az iszonyat. — Áhá! Már tudom, mi a háború. Égiháború. Te égiháborűt csinálsz, mi? — Nem égiháborút. Légi háborút. Égiháborúban fekete az ég a felhőktől, zuhog a zápor, a szomjas talaj teleissza magát, és ez áldás a földnek. A légi háború nem áldás, dehogyis áldás. Ezer ördög és pokol a földön. Légi háborúban derült égből is lecsap a villám. — És miért csinálják ezt az emberek? — Hogy kiirtsák az ellenséget. — Ellenséget? Mi az, hogy ellenség? — Azt se tudod? A vércse ellensége a csirkének, a kánya a pintyőkének. Á farkas a gödölyének, a macska a kisegérnek. — Már értem. 'Akik eszik egymást, azok ellenségek. Afrikában a csúnya feketék eszik a szép fehéreket, nem? 416