Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Darkó István: Vakok

érezhető meg azon is, hogy ő a vakok között a legokosabb. Palőcosan válaszolt egy másik: •— Igaz, igaz... de úgy van a foga a torkunkon, mint girínyé a csirke nyakán! Mit tudhassa az ember, hogy mi itt a védekezés?!... Kussolj, ha vak vagy!... Köpjön szemen Szent Péter! Ez már, az utolsó mondás, Berger úrnak szólott, aki le akarja húzni a bérüket. A többi négy morogva bólintott a palócnak, s ez még meg is tetézte: — Ejtett volna el anyád négy hónappal korábban! Máskor nevettek volna ezen. A vicces hangján ott csengett az örökös szándék, hogy jó okokat és szapora ürügyeket szállítson a felderítő, elismerő nevetésekhez. Most azonban izom sem rándult, üres szem sem hunyorított a mondásra. Kiértek az utca végére. A piaristák épületénél a sarkon valaki nyelvvel berregtetett, éneklő szavakkal újságot kínált. Az öt vak messziről jött, idegen arcú testük a sarkon egyszerre rándult meg, még egymás karját is elengedték. A nap végigsütötte a testüket, s a jéghideg utca, az ideges beszédtéma, a megdidergető, gonosz levegő után hirtelen ezer csókoló száj és millió meleg tenyér lágy pacskolását érezték magukon. Az egyik kinyújtotta a kezét: —- Jaj! Sima és puha, lágy és langyos itt minden! Süt a nap! Az ujjait úgy mozgatta a levegőben, mintha zongorázna. Megtapintotta a meleget, ezen a legfejlettebb érzékén keresztül megtudta, hogy itt örömre késztető alkalmat nyújt az élet. A másik mélyet lélegzett: — Kijöttünk a télből: olyan vót, mint a kaverna Asiagónál. Bemegyünk a nyárba: olyan lesz, mint a cserhátonyj erdők! ... Ózon ... ózonnak hívják, ha nem tévedek ... A harmadik csettintett a nyelvével: — Szinte harapni lehet! Te... te Tamás, te erdész vagy... de én mondom, hogy az íze a fontos... olyan 26 Szlovenszkől vásár ^^