Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Földes Sándor: Petróleum

és ki biiniette a kötelességszegőket? Mérték csak egy van. És ez — az ölés. Néhány ember halála külön-külön megbotránkoztat — de együtt a millióké nem?! Ez emberhúst árult — ócska ruháért. Ti — petróleumért. Kérem a vádat kiterjeszteni... Egy nagy gesztussal a bíróság és a közönség felé: — Mind ide a vádlottak padjára! Ez csak egy vádlott. Gyilkos a gyilkosok között. Egy vézna roncs és rajta toronyként: a ti bűnötök. Ö a ti képviselőtök. Koszorúzzátok meg a vádlottat — a legfőbb szentetek ő! Az ügyész csak egy megvető gesztussal reflektál. Énnyi elég. Ennek a közönségnek jó erkölcsi érzéke van. Az erkölcs: szimat — gondolja —, és senki sem piszkol a saját fészkébe. Az ítélet: halál. Taps és éljenzés. A közönség innen a Nemzeti Komondor Klub kiállítására tódul. Fajnemesítő előadás és vérebek kotorékversenye. Taps és éljenzés. A tömeggyilkos a cellában felvágja ereit. Vérátömlesztéssel életre segítik, és hónapokig gondosan ápolják. Azután kivégzik. A lapok ezt már csak apró betűkkel hozzák. Az első oldalakon öklömnyi címek: győzelem! győzelem! És megint győzelmet ünnepelnek. Péter ledobta az újságot. — A feketék halálát ünneplik, és nem tudják, hogy ez a saját haláluk is. És nem tudják, hogy a kéz is ugyanaz. — Ujjongás árad — akár egy fertőző betegség. És a kérdésre senki sem felel... — Az Olajtröszt diadalmorzsákkal tapasztja be sebeiket, hogy alkalomadtán ismét tetszés szerinti mennyiséget vághasson ki húsukból. — Álomban járnak. Ez az élő álom országa. — Ütés kell, hogy felébredjenek! Az ősi szembenállást megmutatni, a láthatatlant kell napfényre hozni. Hogy leszámoljanak vele — önmagukban is. — A hazákat gondolod? — A haza csak egy lépcsőfok a megismerésben. Ha az igazi hazát ismernék, már tovább is látnának. De így — 392