Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Tamás Mihály: Szüreti bál

autóban, és ők a belső teremben ültek asztalhoz. Sutay örvendett, hogy már idegenek is megtalálják a vendéglőjét, nemcsak a városbeliek, és amikor megállt az asztaluk előtt, alig várta, hogy megvihesse a jó hírt a feleségének. Béluska felvette a rendelést, vacsorát kértek, és bort, jó bort, fél litert. Béluska is sietett, az öreg is sietett a konyha felé. — Halló, főúr! Az új vendégek felől jött a hang. De Sutay pillanatig nem is gondolt erre, hogy ez neki szól, hanem csak ment tovább. Azután mégis arra gondolt, hogy ezek hátha őt hívják. Megfordult. — Na, csakhogy meghallotta! Hát igazán jó ez a bor? — Tessék nyugodtan elhinni nekem. — Akkor küldjön egy literrel. Orgován nótát váltott, és a széttárt ajtóban állott meg, hogy kifelé is, befelé is számítódjék a játéka. Sutay behozta a bort, letette az asztalra, azután kisurrant Orgován mellett a szabadba, az autóhoz. Nagyon bántotta a kíváncsiság. A sofőr azután megmondta neki, hogy a szőllősi urak hazafelé tartottak, de útközben megéheztek. Meglátták kint a cégtáblát, hát betértek. Bent a konyhában Sutay a feleségéhez fordult. — Látod, milyen jó, hogy siettem a táblával... te azt mondtad, nem sürgős... most ezek is a táblára jöttek be. Sutayné húst szeletelt, piros volt az arca, mint a feslett rózsa, és az egész teste tele volt boldog izgalommal. — Sokan fizettek már? — Még nem... — az asszony füléhez hajolt — ... annál jobb, mert több fogy, minél később fizetnek. Bent is, kint is élénkült a hangulat, már énekszó is vegyült a zene közé, már voltak, akik fizettek is. Sutay egyre tapogatta a bőrzsebét a kabátja alatt. Milyen jó, hogy ezt is megvette idejében a Royal főpincérétől, annak volt kettő is, a használtabbat eladta neki. Telik a zsebecske, milyen jó az, ha telik, milyen jó a ruhán ott megtapogatni, ahogy duzzadozik. Bent az autós urak már a második liternek is a végén jártak, a szemük egyre .328