Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Tamás Mihály: Szüreti bál

csinálták az asztalokat, székeket. A tányérokat, poharakat az asszony vásárolta meg Béluskával, ment minden simán, csak az abroszok körül volt egy kevés vita. Sutayné a vörös mintás abrosz mellett vitázott, mert — amint mondta — ő még sehol vendéglőben nem látott másmilyent, csak vörös mintásat, pedig hát ők voltak az apával egy nyáron a kaszonyi fürdőben, egyszer meg Barkaszón is, no meg tizennyolc éve, amikor Munkácsra utaztak a társason, hogy az apja tölgyfa deszkát vehessen a gróftól, és megálltak a Vöröskocsmánál, hát ott is csak vörös mintás volt az abrosz. Béluska felvonta a vállát az anyja szavára, és enyhe oktatással döntötte el a vitát. Tehette, az ő szemei már sokkal messzebbre néztek. — Lehet, hogy Kaszonyban és Barkaszón meg a Vöröskocsmában piros az abrosz, de a prágai Maceškánál fehér abroszról ettem, amikor egyszer ott ettem, és a pardubicei restiben is, amikor egyszer várni kellett a csatlakozásra. Nekünk most a modern kor követelményei szerint kell berendezkednünk, mama ... Sutayné még gondolt arra, hogy mennyivel hamarább meglátszik minden ételpecsét a fehér abroszon, és istenem, hányszor kell majd azokat mosni, de hát ő már számot vetett azzal, hogy az élet nem vigalom, és a munka rabszolgaság, így aztán hamar belenyugodott, és Béluskára hagyta a vásárlást. A plakátok megszövegezését is Béluskára bízták mind a ketten. Igaz ugyan, hogy Sutay eleinte tiltakozott az ellen, hogy Béluska „Sutay ligeti éttermei"-t szövegezte bele a plakátba, holott ő mindig „jó polgári vendéglő"-re gondolt tervezgetés közben, de a végén mégis belenyugodott a rangbéli emelkedésbe. — Mondd csak, Béluskám, miért éttermei — szólalt meg Sutayné —, hiszen csak egy terem van, és az se terem Igazában. — Dehogynem, mama, egy terem a nagyterem, egy a kicsi, és nyáron a szabadba is asztalokat teszünk ki, ez a harmadik terem. Teljes joggal írhatjuk, hogy „termei". A plakátnak csakugyan igen jó hatása volt, mert azon 21* 323