Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Tamás Mihály: Szüreti bál

ablak-, ajtójavításokat megcsinálja maga is, a szobafestőmunkát meg majd Baniékra bízza. Nagy lókötők, de úgy dolgoznak, mint egy-egy kisisten. Ott terült el a Liget a város szélén, kicsit félreesett a város szívétől, de remélni lehetett, hogy a jó italért oda is elfáradnak az emberek. Ahogy együtt mentek a sógorral, magában azt számítgatta, hogy kire számíthat mint törzsvendégre. Lökösyre biztosan, mert annak már ígért is tíz percent engedélyt, meg az hoz is magával cimborákat, azután a városi fordítóra, az nem ösmer messzeséget, ha jó bort érez valahol, meg a kebelbarátjára, aki ugyan túlontúl józan ember, az iskolaigazgató, de azért nem sze mérmeteskedik, ha pohár van a kezében. — Itt akarsz te vendéglőt csinálni, Józsi? Megálltak a nagy épület előtt, amelyen vígan csapkodta a szél az elhagyott ablakszárnyakat. A tető még csak jó állapotban volt, de a falak igen megvedlettek; a falak még jó szilárdan állottak, repedés sehol se volt rajtuk, csak a felületük málladozott meg. Csak a felületük, de alattuk jó kemény kőszikla, régen épült, jó malterba fogott. Mint az ő sorsuk itt a világrengetegben. — Itt hát! — Mert úgy gondoltam,, hogy pajtának jó lenne, jól ki tudna benne száradni a leveles dohány. He..-, he... Sutay úgy gondolta, hogy csak hadd nevessen kedvére a sógor. — írd össze a javítanivalót, oszt ne beszélj sokat. Nem is beszéltek sokat. Sutay fogta a szalag egyik végét. Nagy Ferenc meg jegyezte a tennivalókat. — Oszt mikor készülhetsz el vele? — Mikor? ... Az a pénztül függ. Sutay a szíve tájára csapott. — Pénz van itt, ne félj. '— Akkor két hét a kezdetiül. — Hamarább nem lehet? Nagy Ferenc igen felfortyant. — Hát te mit képzelsz magadnak a mi mesterségünkről? . Sutay enyhítette a sógorát. 21 Szlovenszkói vásár 321