Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - N.Jaczkó Olga: Ezerjófű

miatt egy emberélet felelőssége szakadhat a lelkiismeretére! Az asszony tekintete előbb meghökkenve pattant vissza az asztalon elnyúlt vonagló testről. De rögtön észrevette a tányért a kolbásszal, amelyre rácsurgott a forró napsugár, és mint vastag testű, lomha kukacokat, szívta ki a nehéz húsneműből a zsírcseppeket. Látta a hirtelen kiürült üvegek sorát, és tisztába lett mindennel. Kicsike szemrehányással nézett a másik férfira, mintha nagyon csendesen mondaná: — Hát többre jutottak a bölcsességükkel, mint én az ostobasággal? Nyugodtan megfogta a férje ökölbe szorult kezét, és odatette a Csergovayéba. — Dörzsölje az ütőerét — utasította —, mert csömört kaphatott. A tűzhelyhez futott, lángra lobbantott egy szalmacsomói, és vizet tett föl liternyi kék zománccsuporban. A virágcsokrot szétterítette a konyhaasztalon, kissé tétovázott, mintha rég gyűjtött utasítások között keresgélne. Aztán gyorsan szaggatta kemény száraikról a rózsaszínű, csillagsziporkás virágokat, behajította a forró vízbe, és megfőzte az ezerjófüvet gyomorjavító teának. A férfi és női lélek... .251