Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Sellyei József: Tizenhat liba pásztora

ő vasárnap se fogja kimondani, pedig megcsillanó szemei, ringó mellei és az egész élete azt kiabálja. Szólt Bali: — No jó. Hát vasárnap. Isten veled, Zsuzsika. — Isten veled — rebegte ő is. Elment a kocsi. A lány csak állt, mint addig. Nagyon rajta ült a paraszt volta. Holtbizonyosan tudta, hogy vasárnap se fogja megmondani Balinak, amit akar, de mégis, tovább is keresni fogja a találkozásokat, hogy egyszer csak szó nélkül is megértse a legény. Végül megmozdult. Elment a libái felé. Már sütött a tarló. Dübörgő erővel volt jelen a nyári nap. A faluban cséplőgépek búgtak. Némelyik szérűn asztagot raktak. Az úton behordó szekerek dübörögtek. Élt az élet az egész tájon. Terepe volt a tarlón a jövőnek is. Akkor is és mindig. .228