Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Szombathy Viktor: Még vasárnap délután

rohant két autó. A tekintetes folyam két partján füzek állottak őrt végtelen hosszúságban s nyárfák. Levelek hullottak e fákról a vízbe, s a hullám visszakergette a leveleket az anyaföldre, ott hagyta őket a nedves homokpadon. Két halász mesterkedett magas csizmában az egyik tanya körül, hálókat bogoztak, javítottak s már indították a csónakot, hogyha a gőzös elkavarog, a nyugodt vizet körülkeríthessék egy kicsit, ponty érdekében .. . Péter lekurjantott hozzájuk: — Heő, emberek, van-e fogás? — Van, ha belém kapaszkodol! — ordította vissza az egyik halász, és beljebb lépett nedves csizmájával a vízbe. Péternek tetszett a halásztanya, a város, közelgő tornyaival, a partra csapódó víz, amint örökös sistergéssel mossa végig a zátonyokat, a füzes itt-ott bújkáló őzeivel, s az ijedten figyelő csempész a füzek mögött, s a finánc, aki egykedvűen támaszkodik puskájára, elnézve a varjakat. Tetszett a novemberi, bujkáló nap, a kis falu a szemközti parton ordító gyermekeivel, a felfordított, rozzant bárka s a partra vontatott öreg vízimalom. Szerette elnézegetni ezeket, noha nagyon ismerte már, s behunyt szemmel megmondta mindenkinek, melyik odvas fűzfa s milyen halászkunyhó következik a fordulónál. A nap halvány aranypénzeket dobál a levelekre, a veteményes kertekre s a füzek aljára. A gőzös parancsnoka azonban lassú jeleket mutatott a levegőben, s Péter meg a párkányi ember megtudta, hogy ez a szép idő már nem tart sokáig, a rádió súlyos, esős időket jósol. Péter megborzongott, s jó, meleg, fűtött kályhára gondolt, amely mellett télen ülni fog, ha befagy a hajó valahol, s ő hazamegy. Halkan azt kívánta, hogy a fagy közel érje őket a falujához, inert annál könnyebb a hazajutás ... Most hirtelen átnézett a mellette haladó uszályra, ahol a párkányi ember felesége már befejezte a teregetést, és megnézte az ebédet a kis, fehér konyhában. Néhány hét óta a párkányi kormányos felesége főzött az ő számukra is, így olcsóbbnak s jobbnak találták: sorsot húztak, s mindennap más-más legény ment a négy közül kuktáskodni. .184