Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Áll a bál - Darkó István: Görögtűz

— Alászolgája. A leány tétován állt a tisztek és ,a vadászruhás között. Egy pillanatig elvörösödve nézte a gallér nélküli, kopott munkásruhában álldogáló fiút. Bizonytalanul inteni próbált a társaságnak, hogy bemutassa nekik, de azok, hogy az alispán elvégezte a búcsúzkodást, elragadták magukkal. A fiú még látta, hogy. az állomás előtt kocsira ülnek, és két fekete ló elröpíti a fiatalemberek között szorongó karcsú alakot. Olyan zajjal vitték, hog-y talán akkor sem nézhetett volna vissza, ha akart volna. Ä fiú feltámolygott a vasúti kocsiba. Az apró mozdony elvitte előlük az alispánék két kocsiját, aztán visszajött értük, és messzire szaladt velük, az állomáson túl, ahol a barakkokból álló városrész kezdődött. Itt már hosszú sor lakott teherkocsi piroslott a mellékvágányon. Az öregember odalépett a fiúhoz: — Mi bajod van, Jenő? Mi történt? Maga felé fordította a fiú fejét, és haragosan ezt mondta: — Jegyezd meg, édes fiam, hogy reggel az ember felöltözik, felszedi magára azt a bizonyos leplet, és akkor egészen másképpen kell viselkednie, mint a nélkül a lepel ... vagy micsoda nélkül, éjszaka ... A fiú rászakadt az apja vállára, és megrázkódó vállal, elfojtott sírással bólogatott. Apja a feje fölött megnyugtatóan integetett riadt édesanyjának, aki tágra nyílt szemmel ült fel az ágyában, és apró kezeit tördelte. A fiú, mint akit fellobbanó, szép, nagy, piros és színes görögtűzi láng kápráztatott el, hiába nyitogatta a szemét, nem látott semmit. 121