Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Író és osztályharc

mely ugyan sose beszél osztályharcról, mely szemérmes riadozással kerüli ezt a csúf szót, de a valóságban minden skrupulus nélkül szabadon gyakorolhatja. Osztályharc az irodalomban — 1914-ig ismeretlen. Alapja: a proletár szintén ismeretlen. Csupán mint irodalmi rekvizitum vagy egzotikum szerepelt, akárcsak ma a négerek. Mint valóság, mint életalap el volt retusálva. Az uralkodó osztály, az esztétikai kultúra gőgös magasságból nyelvelt a proletárra: az élet tömegvalóságára. Kozmosz, metafizika, az örökké szép, az abszolút szép, a művészet és egyéb szentségek és misztikumok bizonyították, védték az irodalom magasabbrendűségét, az írói rend hierarchiáját, arisztokratizmusát. Szavak barokk görcse, szimbólumok zsúfolt semmitmondása, ujjongó színek muzsikája vakítottak szemeket és tömtek be füleket. Az agyak annyira be voltak ködölve, hogy a valóság berontása — 1914: a háború — csak évek múltán hatott katasztrofálisan, szemtépőn. Felsikoltott, és a horizontra futott a varázsigforradalom. És jöttek az írástudók, és énekelték egymást túllicitálón a világ új értelmét, az ember emberségét, szentségét. Minden szóban bosszúlihegés vagy gépfegyver, lángszóró és dobpergés, minden gesztus egy nagy ölelés a hirtelen felfedezett „testvér": a proletár felé. Ecce homo és barikád: minden vers, dráma, regény: világforradalom, világmegváltás. Tömeg, kollektivizmus, aktivizmus, kommunizmus: szavak sose volt hangoskodása, konjunktúrája, egymás túllicitálása. Irodalom, mely a valóság lázas meglátásában — annak tényleges vállalása nélkül — irodalom maradt. Az írástudók kissé elhamarkodták a dolgot: a nagy testvérölelésben, a nagy forradalmi lázban — mert pápábbak akartak lenni a pápánál — egyszerűen elvesztették a talajt a lábuk alól. A levegőben lógtak, szavaikon a kozmoszban, angyalszárnyakkal és ördögpózokkal. Aztán egyszerre a földre huppantak. És itt feleszméltek az új valóságra, a közben újrarendezett világképre: az elárult és csak szavakkal vállalt forradalmak után újra a kapitalizmus osztályuralmára, a polgári mentalitás győzelmére. Folytathatták a dolgot ott, ahol 1914-ben abbahagyták. A konszolidáció megkezdődött. A reakció láthatatlan polipkarjai és látható obulusai máról holnapra magukba nyelték a szociálisnak indult irodalmat, magát az egész szociális osztályharcot. A polgári elemek, az ötperces békevágy, a fegyverszünet állandósítása, a kapitalizmus tolerálása, a paktáló Burgfrieden újra vezérszerephez jutottak. Az osztályharc aktív irodalmi alátá25