Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar irodalom - lélektani szemszögből

legalkalmasabbá teszi arra, hogy a magyarság zöme és Nyugat-Európa között az európai szellem kapcsolatát szolgálja." Van azonban még egy körülmény, amely sajátságosan jellemzi az itt élő magyar szellemiség lelki helyzetét, s így előreláthatólag döntő szerepet fog játszani az itteni kultürélet, tehát az irodalom kialakulásában is. Ez a legnyugatibb, mondhatnók legeurópaibb magyar értelmiség nagyváros, tulajdonképpeni kultúrgócpont nélkül él, vidéki városokba szorul, és népi kerete majdnem kizárólag a földművelő magyarság lett. Annak köréből kerülnek ki a kultúrmunka jövő napszámosai és teremtő szellemei, s az idősebb nemzedék európai látókörű és beállítottságú értelmiségi rétege, ha nem akar az élettől elvonatkoztatottan maga mulattatására alkotni, meg kell, hogy találja az utat

> a néphez, a faluhoz, az itteni magyarság zöméhez. Részben újabb gátlás ez, mert hisz nem olyan egyszerű városi légkörből falusi életsíkra helyezkedni, s fordítva, falusi életkörből elvont szellemi kultúrmunkába merülni, de valójában egészséges kiegyenlítődést jelent, persze, ha megvan a szellemi élet itteni hordozóiban a szükséges életerő, szívós kitartás, élni, teremteni akarás. Szóval a szlovenszkói magyar szellemi élet, tehát az irodalom is lélektani szempontból rendkívül bonyolult képlet: sokféle erő tör egymásra benne, s csak azok kiegyenlítődése teremtheti meg az egészséges, alkotó jövőt. Európa és magyarság, állampolgárság és nemzetiség, város és falu sokszólamú vitája egyezkedik benne, keresi a közös nevezőt. Aki tehát szellemi életünkről és alkotó munkánkról bírálatot mond, ne felejtsen annak a bonyolult lelki helyzetnek sem mélyére nézni, amelyből ez a munka előtör. (1937) 94