Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar irodalom - lélektani szemszögből

érik. Magyar kultúrszempontból nem eléggé müveit. A műveltségnek egyik legelemibb követelménye: a nyelv, a kifejező erő biztos kezelése. A szlovenszkói magyarság kultúréletében ezen a ponton mutatkozik az elakadás, talán már süllyedés is. A magyar nyelvhasználat biztonsága megingott. Ha magyarországi irodalmi, művészeti vagy tudományos munkák kerülnek kezünkbe, elámulunk azon a csodálatos nyelvi fejlődésen, amely bennük megnyilatkozik. Az utóbbi évtizedekben a művelt emberiség alig törődött már a kifejezés eszközének, a nyelvnek kérdésével, tartalmi gazdagságot és újszerűséget keresett könyvekben és előadásokban. Bizonyára azért, mert a nyelv kultúráját szinte magától értetődő, természetes adottságnak vette. Élő szervezetnek, amely egyszerűen együtt fejlődik, gyarapszik, gazdagodik az emberrel. Szlovenszkói magyar szellemi életünkben lehetetlen észre nem vennünk, hogy a nyelvhasználat biztonsága és tisztasága igen problematikussá lett körülöttünk. Lelkiismeretes kultúrmunkás számára mérhetetlen gátlás ez. Önmagának fáj, ha vét a nyelv szelleme ellen, és így kifejezésmódja félénkké, akadozóvá, dadogóvá válik, ami persze az alkotó lendületet eleve megköti. De a felnövekedő új magyar generációk a magyar műveltség többi területén is érezhető hiányokkal viaskodnak. Mert nem lehet olvasás által mindent pótolni. Még a múlt nagy irodalmi értékeit, amelyeket iskoláink tanítanak, szorgalommal és munkával magukévá tehetik, de a jelen pezsgő szellemi alakulásában benne kell élni. S van ilyen pezsgő szellemi alakulás a szlovenszkói magyarság kultúréletében? Pedig ilyen kell ahhoz, hogy a fölnövekedő nemzedékek lelkes kultúrmunkásokká legyenek. Érthető tehát, hogy a szlovenszkói magyar kultúrmunkás legbensőbb vágya a lendületes, sokszínű szlovenszkói magyar irodalom létrejötte, s ezért, amint tanulmányunk elején írtuk, valami remegő, boldog kíváncsisággal nyúl minden szlovenszkói kultúrtermék után, talán az hozza meg a megváltó tettet. Mert lélektanilag szemlélve a dolgokat, valóban megváltó tettre van szükség szellemi életünkben. Ördögkörben vagyunk. Az individuálpszichológia ezzel a kifejezéssel jelöli azt a lelki állapotot, amikor az egyén, kezdeményezéseinek sorozatos sikertelensége után, már azzal az érzéssel fog újra munkához, hogy arra úgysem képes, az úgysem fog sikerülni, annak nincs is értelme. Szlovenszkón annyi kezdeményezés futott a legrövidebb idő alatt vakvágányra, annyi folyóirat bukott meg az első számok 90