Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938
Irodalom és nemzetiség - Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar irodalom - lélektani szemszögből
KRAMMER JENŐ Szlovenszkói magyar irodalom — lélektani szemszögből A szlovenszkói magyar ember viszonya irodalmunkhoz, bármennyire tárgyilagosak igyekszünk is lenni, mindig érzelmi álláspont. Szeretnők, ha lenne irodalmunk, minden újonnan megjelenő könyvet azzal a boldog várakozással veszünk kezünkbe, hátha ebben találjuk meg az ébredező szlovenszkói irodalmi géniuszt, ezzel teremtettük meg azt a műalkotást, mellyel a szlovenszkói magyarság bebizonyítja művészi erejét és eredetiségét. Mert valóban termékeny, kiegyensúlyozott életet csak az önálló értékeket teremtő egyének, nemzetrészek vagy népek élnek, s ezért a szlovenszkói magyarság lázas irodalmat akarása mélyen gyökerező lelki vágy alkotó-teremtő élet után. Az itteni magyarság életének lélektani elemzésénél, nevezetesen kulturális téren, sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy körülményeink súlyos gátlásokkal aggatják tele az alkotásra lendülő szellemet, s így megnyilatkozásait nemcsak a kritikai értékelés zsinórmértékével, hanem a lélekbúvár finom szeizmográfával kell vizsgálgatnunk. Vannak jellegzetesen szlovenszkói magyar szellemi gátlások, amelyek az évek folyamán inkább mélyülnek és kiszélesednek, mintsem feloldódnak. Minden szellemi munkás tudniillik, hacsak nem valami ős-eredeti tehetség, bizonyos szellemi talajból gyűjtögette magának össze azokat a lassanként meggyülemlő feszülő erőket, melyek alkotásra ösztönzik. Azaz van egy bizonyos szellemi múlt mögöttük, s az megfelelő alapot nyújt a jelen helyes értékelésére és a jövő elképzelésére, egyengetésére. Iskolák, könyvek, újságok, folyóiratok, színház, előadások, kultúrkörök, napjainkban a film és a rádió azok a tényezők, amelyek észrevétlenül is csiszolják, formálják, kiképzik a szellemi munkás egyéniségét, a vele született hajlamot kultúrértékek felvételére, elraktározására, továbbfejlesztésére és teremtésére. Ezeket a nevelő erőket, amelyeknek mélyen ható munkáját az ember eleinte alig érzi és rendesen kevésre becsüli, fejlődése folyamán, 88
