Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Komlós Aladár: A csehszlovákiai magyar irodalom új korszaka előtt

KOMLÓS ALADÁR A csehszlovákiai magyar irodalom új korszaka előtt Szabad-e kívülálló létemre hozzászólnom a szlovenszkói magyar irodalom kérdéseihez? Anch' io sonopittore, egy kicsit én is szlovenszkói magyar író vagyok, a húszas évek első felében végigszenvedtem és dühöngtem az ezzel járó különféle bosszúságokat. Valaha, mikor még egy szlovenszkói kisváros lakójaként, az itteni magyar irodalmi életben futottam, szenvedéllyel vettem részt ennek csatározásaiban. S ha ez még mind nem elég, bevallom, hogy már vagy tíz éve kivétel nélkül Szlovenszkó földjén írom verseimet, Pesten már csak prózát tudok írni. S ha rétre gondolok, ma is csak a losonci Szilassy-rét egykori nádasai jelennek meg a képzeletemben, kamaszkorom kedvenc búvóhelyei... A csehszlovákiai magyar irodalom frontja nagyon élénk volt akkoriban, a húszas évek elején. Valami jó reggeli illata volt a levegőnek. A zavaros tengerből mindennap ismeretlen szigetek buktak felszínre, az újságok ankétokat rendeztek, minduntalan új költő nevével ismerkedtünk meg. Egy rég megszűnt kassai lapocskában figyeltem fel egy hatalmas ritmusok sodrába ragadó költeményre, mely alatt ismeretlen név állt: Mécs László. Egy kassai moziban egy vasárnap délelőtt irodalmi matinét rendezett hét ottani író. Miért ne? Az egy Homéroszért ugyan hét város versengett valaha, de manapság egy olyan város, mint Kassa, egymaga is szülhet hét poétát. Egy igen választékosan öltözött húszéves karcsú iíjú is szerepelt köztük, németországi tartózkodásból jött haza rövid látogatásra. Feltűnő formakészségű, világfájdalmas jegyzeteket és egy-két verset olvasott fel. Úgy hívták: Márai Sándor. Már nem tudom biztosan, megjelent-e a délelőtt pódiumán az a konzílium abeundis diák is, akire egyszer a Mészáros utcán tettek figyelmessé, s akinek akkor még borzas verseiben itt-ott még felvillant egy érdekes arc: Vozári Dezső. A nézőtéren ülve, ismeretlen tanár, akiről senki sem sejtette, 72