Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Forbáth Imre: Magyar költő Prágában

három helyiségben zajlott le társas életünk: az Edison sarkában, egy bizonyos „forradalmi kiskocsmában" és Bauer doktor lakásán, a cseh biológiai intézetben. Majd pedig a különböző pódiumokon, ahol verseinket szavalták és program beszédeink elhangzottak, s végül az egyetemeken, ahol a „nagy politikusok és költők" szorgalmasan ismételték vizsgáikat. Jeles Edison-tagok voltak: Fekete Imre mérnök, az első magyar repülőgép-konstruktőrök egyike, kiváló matematikus és spártai jellem, és Bányai Pál, aki ekkor még más név alatt piktorkodott, továbbá Wetzler, a jó könyvek lángoló szívű propagátora, később Szilágyi András, ki az erdélyi fenyvesek gyantaszagát hozta lobogó sörényében, és Frank János, aki már akkor a lélekelemzés kiváló ismerője volt. Az illusztris vendégek sorából hadd említsem Bernáth Aurélt, ki akkoriban adta ki gyönyörű első grafikáit. És még jó néhányan voltak mások is, Edison-törzstagok vagy kiváló vendégek. Teljességre azonban nem törekszem. Inkább megemlítem, hogy kevés kivétellel „farkasordító" nyomorban éltünk, s éhségművészetben is avantgardisták voltunk. Ennek illusztrálására íme, Gortvai egy aranyköpése, mikor egyszer délben a kávéházban látott engem, ahogy tíz deka préshurkán lakomáztam, két zsemlével. „Ni — mondta —, most ebédeli Forbáth a reggelijét, pedig a vacsorája!" Sajnos, nem térhetek ki részletesen az Edison-csoport munkásságára. Ez külön monográfiát igényelne szorgalmas magántanárok, irodalomtörténészek és történészek tollából, ilyen címekkel: „Az Edison avagy a modern magyar irodalom fénykora", vagy „Társadalmi és pártharcok az Edison kávéházban", esetleg: „Forbáth Imre és kora". Azonban, tréfán kívül, ennek a csoportnak értékes szellemi életét igazolja éveken át élvezett nagy tekintélye, az a szeretetteljes mód, ahogy tagjai még mindig emlékeznek ezekre az időkre, az akkor létrejött alkotások aránylag magas színvonala és szép mennyisége, de talán az is, hogy legtöbb tagjának jövője beváltotta a reményeket. Kiváló orvosok, mérnökök, művészek és politikusok lettek, közülük sokan szétszórva a nagyvilágban... Nos, mindegy. Tény az, hogy Prága nagyszerű éghajlata alatt úgy burjánoztunk, virultunk, mint a híres Mauthner-reklámokon a fantasztikus saláták, mik egy Gargantua lakomáját hivatottak díszíteni. Azonban legtöbbünk nem tudta értékelni, hogy itt valójában mint idegenek ültünk egy vendégszerető nép asztalánál, hogy ezt a 57