Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Jegyzetek a cseh-szlovák-magyar szellemi együttműködésről

sorsa (1937. 5. szám). Életművének döntően jelentősebb része a felszabadulás után, Magyarországra költöztével bontakozott ki. Az antológiában közölt írás a Magyar írás 1935. 9. számában megjelent tanulmányának szöveghű másolata. KOVÁCS KÁROLY (1903—) Marxista ideológus, publicista, esszéíró. Családi nevén Fedor János. A leggyakrabban használt írói neve mellett Fedor vagy F. J. Jaroslav néven is publikált. Eredetileg magyarországi emigráns, de a két háború közötti időben mindvégig tájainkon élt, s a legtöbb emigránstól eltérően szorosan beilleszkedett a nemzetiségi helyzetbe, a kisebbségi problémákat belülről szemlélte, számos cikkben és tanulmányban elemezte a csehszlovákiai magyarság létkérdéseit, jogait, a burzsoá állam elnyomó politikáját. Sokoldalú műveltsége, sokirányú ismeretei révén rendkívül széles skálájú publicisztikát müveit, a gazdasági-politikai, ideológiai-filozófiai, kulturális-irodalmi, esztétikai kérdések egyaránt foglalkoztatták. Ha nézeteiben gyakran fellelhető is a túlzó elvi szigorúság, proletkultos merevség, türelmetlen elfogultság, az eszmei-művészeti kérdések megítélésében pedig nyilvánvaló dogmatizmus, a második világháborút megelőző két évtizedben ő volt nálunk a marxista-leninista, szocialista eszmeiség egyik legfelkészültebb képviselője. írásai olvashatók szinte minden hazai és magyarországi haladó lapban, a legtöbb müve a Korunkban jelent meg. Az itt közölt írások csak ízelítőt adnak sokirányú, kiterjedt és rendkívül termékeny publicisztikájából. — Az irodalmi regionalizmus kérdése Szlovenszkón. Korunk X. évf. (1935) 838. — Világnézet és művészi alkotás. Gondolat 1935, 5. szám — Valóságfeletti és társadalmi realizmus. Korunk X. évf. (1935), 109—113. 1. — A szürrealizmus bírálata. Korunk X. évf. (1935) 167—172. KRAMMER JENŐ (1900—1973) Tanár, pedagógiai szakíró, a német és a francia irodalom kutatója. A neveléstudomány és lélektan modern módszereinek úttörője. A legjelentősebb munkái a serdülők problémáival foglalkoznak (A szlovenszkói magyar serdülök lelkivilága, 1935; A modern nevelés elméleti és gyakorlati kérdései, 1935; A serdülőkor problémái, 1932). Az antológiában közölt tanulmánya egyik legérdekesebb teljesítménye. A szöveget a Szlovenszkói magyar írók antológiája (1936) IV. kötetének 22—27. oldaláról vettük át. LŐRINCZ GYULA (1910—1980) Jeles csehszlovákiai magyar képzőművész, közéleti személyiség. A két háború közötti időszakban a baloldali művészek csoportjába tartozott, szoros kapcsolatot tartott a hasonlóan gondolkodó cseh és szlovák művészekkel. Rudnay Gyula tanítványaként indult, Harmos Károly, Vaszary János hatott rá, figurális kompozíciók, portrék és könyvillusztrációk kerültek ki keze alól. Kezdettől fogva erős szociális érzékkel bírt, sokat foglalkoztatta a társadalmi 484