Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Utószó ( Szeberényi Zoltán)

erőfeszítéseket tesz irodalmi és kulturális örökségünk aktivizálására, köztudatba ágyazására. Hagyományébresztő és -ápoló tevékenységének hangsúlyozottan értékkiválasztó, szelektáló jellege van, a szerkesztőség meghirdetett célja az időálló művek és életmüvek kiadása, illetve újraközlése. Hogy mindaz, ami haladó értéknek számít a két háború közötti korszak kisebbségi magyar irodalmában, a mai olvasó kulturális és irodalmi tudatának részévé válhasson, fejlessze önismeretét, nemzetiségi-hovatartozási öntudatát, a hazai tájhoz, a szülőföldhöz való ragaszkodását. Legjelentősebb eredményeiket ezen a téren a hazai magyar könyvkiadás történetének eddigi legnagyobb és legrangosabb vállalkozásában, a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban érték el. Többek között sor került a korszak lírai termése, novellisztikája, kisregényei stb. legfőbb értékeinek gyűjteményes bemutatására. Ebben a kötetben pedig megkíséreljük a két háború közötti korszak esszé- és tanulmányirodalmának átfogó keresztmetszetét adni. Az összeállítás szempontjai lényegükben hasonlóak a szépirodalmi műfajoknál alkalmazottakhoz. Elsősorban a haladást szolgáló törekvések feltárását és az értékkiválasztás követelményét tartottuk szem előtt, de igyekeztünk megőrizni és érzékeltetni e mozgalmas kor irodalmának és tudományos gondolkodásának eszmei-esztétikai sokrétűségét. A tudományos élet fejlődésére még fokozottabban hatottak azok a gátló körülmények, melyek a kisebbségi irodalom és kultúra alakulását is meghatározták. E körülmények feltárásával több tanulmány foglalkozik, a legalaposabban Turczel Lajos kitűnő könyvében (Két kor mezsgyéjén, 1968). Szerinte a tudományos élet fejlődésének elégtelensége „elsősorban a nemzetiségi elnyomásnak, másodsorban pedig a túlhajtott nemzetiségi széthúzásnak volt következménye. Az elnyomó politikai rendszer nem adta meg a kisebbségi tudományosság létrehozásához szükséges anyagi és jogi alapokat, az a kevés pedig, amit hajlandó volt adni, a pártpolitikai érdekek malomkövei között őrlődik fel." (i. m. 130.) Mindezek ellenére bizonyos eredmények mégis születtek, főként a nemzetiségi tudományos gondolkodás sajátos, a történelmi-társadalmi adottságokhoz szorosan kapcsolódó területein (pl. a nemzetiségi jog, politikai irodalom, szociográfia, szociológia, nyelvészet, irodalom- és történettudomány, néprajz, kapcsolattörténet stb.). A legtöbb kezdeményezésre a szociológia, az irodalomkritika és -történet, a történettudomány terén került sor, de időálló eredmé473