Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Szlovenszkói küldetés:1938

Gorkij, Heine és Ossietzky ezt egyértelműen igazolják. A magyar írói bátorság — mely Ady szerint Petőfi óta elveszett — Adyban éledt fel döntő hatással, hogy utána újra elkényelmesedve, a Féjákban öltsön testet. A Petőfi—Ady—Féja vonal magyar viszonylatban bizonyítja tételünket: az írói bátorság politikai bátorság. De politikai bátorság világvetület nélkül: önzsírjába fullad. A politikai akarat kell. hogy egybeessen az emberiség etikumával: a humánum igazoló politikájával. A politikai bátorság csak mint legteljesebb emberfelelősség érvényesül. A magyar népi felelősség nem kísérletezhet külön utakkal, csak az összemberiségi cél avathatja változó és változtató történelmi erővé. Petőfi felrázó magyar hangja: népi és európai vetület volt, melynek eredményeképp a tudat mélyén a világszabadság fáklyázott. Ady háborús magyar siratása az ember demonstrációja volt az embertelenség idején. Az író politikai bátorsága a nacionalizmus mai álreneszánszában, csak nemzetcélra szorítkozón — világkapcsolatok mellőzésével, sőt kizárásával és összemberségi cél egybehangolása nélkül — könnyen elsikkad, és tévútra kerülve önmagát rohamozhatja. Ha a magyarországi írói bátorság dajkálásához hozzájárultunk, akkor ebből logikusan következik további feladatunk: helyzeti előnyünkből és kötelezettségünkből fakadó kontroliszerepünk, szín-hozzáadásunk és továbbnoszogatásunk. A cél: a magyar írói bátorságnak az egyetemes korreakció elleni tudatos felfejlesztése. Az összefutó jelentések eddig is szinte sablonszerű egyformasággal rögzítették a szlovenszkói szellemküldetés célját. Tamási Áron ezt írja: „Csehszlovákia magyarsága csak akkor fogja egyetlen helyes és méltó útját megtalálni, amikor nemes értelemben vett európai irodalmat próbál magyarul írni." Kezdő lökésünk tehát ilyen értelémben is igazolódott. „Hazánk, Európa" — mondogattuk, és a kezdet kezdetén a cél mohóságában így fogalmaztuk: „A cél világos: a perifériákon uralkodó európai öntudattá fejleszteni mindazt, ami Budapesten el van fojtva. Tömegöntudattá fejleszteni az emberi jog és kötelesség változó, vállaló munkáját... A magyar szó internacionalizmusának fő közvetítő állomása csak Szlovenszkó lehet..." Ezt a küldetéstudatot akkor — 1925-ben — azon melegében sürgöny nyugtázta: „Köszönet felrázó 45