Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Kapcsolat és közeledés - Szalatnai Rezső: A cseh és szlovák irodalom

det, Masaryk is, az ő utódja, eszmei tervezetével és politikájával éri el az európai rangot. Talán csak Březina, Otakar Březina, a magyarok előtt még jórészt ismeretlen nagy költő az egyetlen cseh, aki lírai hitelével eljut Európába, s Nyugaton, a németeknél főleg, kivívja a literátorok elismerését. De benne is sok az eszmei, a metafizikai varázslat, nyelve súlyos, jó fordítása a legnagyobb erőpróba. A líráról egyébként ezt mindenütt elmondhatjuk, hisz a líra őrzi a legteljesebben az irodalom nemzeti karakterét, ami egyúttal mindig az alkotás elzárkózását és ismeretlenségét is biztosítja. A magyar lírának talán nem ez a sorsa Európa előtt? Innen van, hogy a cseh lírai árnyalatokat a silány fordítások mellett leginkább Smetana, Dvořák és Janáček muzsikájából ismerjük. S meg kell néznünk Mánes, Aleš rajzait, Furkyně, Jiránek, Spála olajait, Myslbek, Stursa szobrait is. A kis nép irodalmát az azonos magatartású és forrású muzsika és képzőművészet az élmény teljességére tudja emelni, amikor tolmácsolásról van szó. Már abból az irodalomból is, ami eljut a cseh gránithegyek koszorújából Európába, az a benyomásunk, hogy sajátosan erkölcsi küldetésü, hogy tudatosan irányzatos, mint napjainkban az úgynevezett szocialista realizmus. De tévedés volna ezt a tételt általánosítani az egész cseh literatúrára. Rossz közhely, hogy a cseheknek nincs igazi lírájuk; hogyne volna! Csak a fogalom szigorú értelmében késve jelentkezik. Részekben, hangulatban már régóta készülődik. Mácha, aki száz évvel ezelőtt halt meg, nagy formátumú lírai költő, már nevezetes reflexív elbeszélő költeménye, a Máj, a cseh poézis első nagy európai bizonyítéka, a nyelvi kifejezéskészség mintaadó varázsszere. S aztán Neruda, Sládek, Vrchlický, Sova, Březina, Wolker, Hora, Nezval: mind költők, akiknek alkotásai elütnek attól a színtelenségtől, attól a hideg és szabályos verseléstől, amit az utánzó, a beleérző lélek csinál. A gyakorlati, a reális, a politikai magatartású cseh lélek Janus-arcának ezt a felét, úgy rémlik, kevéssé ismerik a szomszédok. Holott megismerésre méltó, mert egy nemzetről alkotott képet javíthatunk ki általa. S mily különös mindebben a mély összefüggés, ami e költészetet a cseh szellemi világ szerves részévé teszi. A huszita hagyományok felébresztik a lírikust, a történész a regényírót, az eszme, mely a népet elejétől fogva életrevaló, okos, mindig tapasztalati alapon cselekvő néppé formálja, valóságos nemzeti vértként borul a testére; hol líra, hol politika, hol filozófia, hol 446