Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Szlovenszkói küldetés:1938

győztes megnyilatkozása, az erősítő és mégis bénító találkozásnak ez az egyidejűsége nem lehet véletlen. Ez a kisebbségi adottság következménye. Sehol a kisebbség világító kiteljesedés még nem volt. De a kisebbség lehet a kiteljesedés kezdő lökése, mely — a periféria nagyobb erkölcsi parancsánál és sokszor tágabb horizontjánál fogva — példaadó módon lehet egészet célzó kísérlet: változni és változtatni! A mi elkötelezettségünk az európai magyarság szociális kiteljesítését álmodta céllá. A háború utáni magyar glóbus a mi másult szemünknek a török hódoltság térképét idézte. A magyarországi terület: ellenforradalmi hódoltság, következésképp csak mi és Erdély lehetünk a jövő folyamatossága. Ez a felismerés Szlovenszkón első számú céllá lényegült. Egy kisebbség vállalta a Magyarországon akadályozott vagy vegetáló többség progresszív munkakörét. Irtózatos munka ez. Itt mindenkinek külön-külön magában kellett kiépíteni egy sziget-progresszivitást. Átváltani, elölről kezdeni, és ugyanakkor már eredményt is felmutatni. Senki se csodálkozzék, hogy ez meggyőzőn nem sikerülhetett. Alapot rakni és csúcspontot jelenteni egyszerre nem lehet. A visszahőkölés légkörében változatlan intenzitással a frontot tartani és ugyanakkor a haladó folyamat-munkát magyar kiteljesedéssé dokumentálni: lehetetlen feladat. De az akarat teljes volt, és a bátorság példa volt. Ha az írói bátorság magyarországi megnyilatkozásai magukba szippantják kezdeményező szerepünket, akkor csúnyán levitézlettünk, és többé két lábra nem állhatunk. A bátorság-író eredmény volt és igazolás. A szlovenszkói magyar szellemiség többé el nem vetélheti. A szlovenszkói küldetés megélte egyik logikus kiteljesedését, de a Viharsarok-komplexusból nem élősködhet. Helyzeti előnyünk parancsolóan követeli a következő lépést, az újabb kezdő lökést, a kor parancsolta problémafelvetést. A fent idézett Jócsik a szlovenszkói küldetést megértve, hibátlanul vázolja fel szerepkörünket: „A mi feladatunk az, hogy a magyar sorskérdések csóváját a magunk portájáról úgy szórjuk fel, hogy odaátra is világítson. Az összmagyar kultúrközösségen belül azt kívánja tőlünk a szellemi munkamegosztás." Féjáék munkáját mi nem végezhetjük el, de nem is másolhatjuk. Tizennyolc év szociális légkörében a magyarországi néptest az intellektus bátorsága nyomán maga termelte ki a gyógyító ellenmérget. Mi csak indító lökés lehettünk, a demokratikus magyar népi erők demonstrációja csak a tett színhelyén tüzesedhet ígéretté és valóság43