Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Író és osztályharc

és elmenekül oda, ahol pózos fájdalomban és veszélytelenül játszhat a kor anyagával, ahol ezt művészetté lehet kiélni és így kielégülni. Független író ma csak az lehet, akinek nincs köze a proletariátushoz, forradalmi szociális író viszont csak az lehet, aki a legteljesebb kapcsolatban egy a proletariátussal. Ez a közösség aztán természetesen magával hozza, hogy az író nem függetlenítheti magát a proletariátus harcától, célkitűzéseitől. Függő viszonyba kerül. Nem lesz a maga individuális elképzeléseinek, agyjátékainak, hangulathullámainak a foglya, nem lesz a mások pénzakaratának a kiszolgálója; a személytelenül létező tömegvalóság céljai és vágyai hajtják és ugrasztják. A proletárközösség egycélú embere lesz, több és kevesebb, mint kortárs. Új nevet kap, új címet, a szolidaritás, az egymásra találás kölcsönösen bizonyító egyszerű szavát: elvtárs. írói szabadság: a legtipikusabb, kapitalizmusnak falazó polgári frázis. írói szabadság, mondják azok, akik sose követhetik meggyőződésüket. írói szabadság, mondják azok, akik hagyják, hogy a Bacsókat legyilkolják, a Kahána Mózeseket „menekülés közben" lábon lőjék. írói szabadságról beszélnek azok, akikből hiányzik a szabadságvalósítás legelemibb követelménye: a szólás, az állásfoglalás bátorsága és férfiassága. írói szabadság: verik a mellüket és — Kínában nem őket gyilkolják, mert szabad emberi meggyőződésük van, de azt a négy proletárírót, akinek a feje immár messze gurult, írói szabadság: és a német forradalmi írók könyveit egymás után kobozzák el. írói szabadságról beszélnek, hogy előkelő rabszolga voltukat, eladottságukat, megfizetettségüket eltakarják. Bennünk csak a „tendenciát" látják, és nem veszik észre, hogy ők, a szabad írók. az uralkodó osztály és a maguk kényelmét szolgálják a lakájmentalitás minden konzekvenciájával. Lenin mondta róluk: „A ti beszédetek az abszolút szabadságról közönséges szemfényvesztés. A pénz hatalmára alapított társadalomban, ahol a dolgozók tömege csak kolduséletet élhet, nem lehet egy pillanatig sem tényleges és valóságos szabadságról beszélni. Tisztelt író urak, hogy lehetnétek ti függetlenek a kiadótokkal, a polgári publikumotokkal szemben? A polgári írástudó függetlensége, író, művész és színész függetlensége csak a pénzeszsáktól, a megfizetettségtől való függőség takarása." íme: az író és a társadalom. Az író és a kapitalista társadalom. Egy társadalom, mely tudvalevőleg csupa „független embert", és így csupa „független", „objektív" és „szabad" írót tud felmutatni! Én 38