Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938
Tudomány és művészet - Sziklay László: Kazinczy az irodalom kérdéseiről
kálvinistaságnak, debreceniségnek nevez. A rendetlenséget, összeviszszaságot sem szereti, azt is ki kell javítania az írónak, hiszen arisztokratikus, felsőbb szépségeket csak kicsiszolt módon lehet kifejezni. Ez a kicsiszolt művészet nem szereti az egyéniség szenvedélyes, mindent szétromboló erőszakát. 3 8 Műgondra, műszeretetre kell nevelni az írókat, s ha ezt életükben nem tanulták meg s elmulasztották a javíthatást, haláluk után okvetlenül változtatni kell rajtuk, mert változatlanul csak az „auktorok tökéletesen elkészült munkáikat" lehet hagyni. 3 9 Ha az élő rászokott volna a javításra, ugyanezt tette volna életében művével, s így a késői javítgató nem vét az író ellen. Sajátos felfogás ez, de nagy nevelő hatása van, műgondra szoktatja az írókat, amikor erre nagy szükség van, egy valódi értelemben vett irodalom megindulásánál. Ez a felfogás hosszú ideig fennmarad irodalmunkban. Klasszikusainknál is elv marad az, hogy nem kell mindent a közönség elé vinni a maga egészében úgy, ahogy ránk maradt, hanem csak kicsiszolt, megszépített formában. így jártak el a népköltészettel is, csak a legsikerültebb darabokat adták közkézre, s azokat sem a „maguk borzas mivoltában ". A mi felfogásunk különbözik ettől a korrekciós felfogástól. Mi megőrzünk mindent a maga eredeti mivoltában, szépségeivel és hibáival együtt. Önkritika Még egy nagy követelése van az írókkal szemben: rá akarja szoktatni őket az önkritikára. Saját magával szemben is önkritikát alkalmazott, bármennyire is érezte formája tökéletes müvésziségét, átlátta, hogy alkotó erőben nem vetekedhetik kortársaival, s Kis Jánosnak 1810 októberében írt levelében fel is sóhajt: „Én oly felette kicsiny vagyok! én oly felette keveset tettem, s tehetek irtóztató szorgalmaim után is. Végy magadhoz, mérsékelj magadhoz, Virághoz, Berzsenyihez. Mit tettetek ti, mit én ?" m Az írónak nagy öröm valaminek a megalkotása, de erős a meggyőződése, hogy tökéletes csak akkor lesz, ha békétlen vele, ha sokat változtat rajta, s az igazi írók változtatnak akkor is, mikor már nem lehet. Önkritikája nagyon sokszor megnyilvánul. 3 8 Ismét ellentmond annak a felfogásnak, hogy az író teljhatalma mindenre hivatott. A romantikus irodalomkoncepció összeütközése ez a klasszikussal. Lev. III. 302—303. 4 0 Lev. VIII. 129. 380
