Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Háber Zoltán: A munkásszinpad és technikája

játssza az eseményeket. Hol pontosan visszaadja a történteket, hol szatirikusán, hol pedig az eredményeket vagy a következményeket értékeli kórusok előadásában. A cél: a tömeg újólag viszontlássa, hallja a maga életét, küzdelmeit, harcát. A tömeg így nem marad semleges az előadással szemben; tetszésének nemcsak tapssal ad kifejezést, hanem hozzászól az őt érdeklő problémákhoz is, részesévé válik az előadásnak, mint ahogy az előadás is részesévé vált az ő harcának. Annak a színháztípusnak a gyakorlati bemutatására, amire az előbbiek céloznak, a lévai munkásszínpadot hozzuk fel. Hiszen az osztályharc művészetéről nem is lehet másként beszélni, mint annak konkrét megnyilvánulásaiból kiindulva. Mielőtt azonban munkájára és értékelésére rátérnénk, ki kell emelnünk a következőket: A város mezőgazdasági vidék középpontjában fekszik. Ipara nincs. Kisipara tönkrement. A lévai munkásság soraiban üzemi munkás jóformán alig akad, javarészt szakképzetlen napszámosok, akiknek túlnyomó része munkanélküli. Harcát a munkanélküliség és éhség elleni harc alkotja elsősorban. Természetesen ennek megfelelően alakul a munkásszínpad anyaga is, s mivel üzemi eseménye nincs, a munkanélküli-tüntetéseket megjátszó és az ellenfeleket (polgárság, szociáldemokrácia) kigúnyoló színpadi anyag mellé a világpolitikai események kerülnek. Magasabb, „művészi" szintű előadásokat emlékünnepélyek alkalmával rendez. Ez alkalmakkor leginkább szavalóés mozgókórusok, szavalatok, színdarab és árnyékszínház képezik az előadás anyagát. Ebbe kapcsolódnak még bele a szereplők és a hallgatóság közös dalai is. Technikailag a lévai munkásszínpad nem dolgozik nagy felszereléssel. A legfontosabb eszközei a megközelítőleg egyforma ruhák a mozgókórusnál — egy lepedő és szükséges papírfigurák az árnyszínházhoz. Ami azonban a munkásszínpad lényegét illeti — ez az előadási technika. Olyan előadási technikát kellett itt alkalmazni, amely nemcsak hogy kifejezője a harcnak, hanem az előadás után is maradandó nyomot hagy a hallgatóságban. így alakult ki a mozgókórus szükségessége, vagyis a szavalókórusok retorikus hatásának lendülettel és mozgással való kiegészítése és fokozása, valamely szónak vagy jelentésnek többszörösen célzott megértetése. Viszont ezáltal nem az a cél, hogy a szó értelmét mintegy patetikusan, mozdulattal is 370