Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938
Tudomány és művészet - Sipos Béla: SzinyeiMerse Pál
természet fényben úszó világába. Megittasodva a napfény, az atmoszféra mámorító, frissen özönlő szépségétől megszületik az új evangélium, amely a teremtés optikai manifesztációját emeli a művészet legfőbb és egyetlen problematikájává. Lomtárba kerülnek a tervszerű kompozíciók, az emberprobléma, az ateliervilág minden tárgyi eleme, csak a természeti élmény fontos ezentúl, csak az optikai átélés lesz az egyetlen elhatározó kritériuma a művészetnek. Már elégséges a természet egy jelentéktelen sarka is, egy deszkakerítés mellett meghúzódó napsütötte fa is önálló művészi létjogosultságot nyer, ha csak az egyedül üdvözítő napsütés, a kékesviolákban ragyogó levegő sugározza azt be harsány, kiáltó fényeivel. A művészet rendeltetésének Zola-i formulázása pontosan elárulja ennek a forradalomnak irányát és célját.- („L'art est un coin de la nature vue par le tempérement de V artiste.") Valljuk meg: minden jelentékeny és immár végérvényesen közkinccsé vált értéke ellenére is a naturalizmus és a plein air a lét felszínén mozgó érzéki művészetszemlélet volt csak, amely végleges megváltást nem hozhatott a XIX. század kátyúba jutott művészete számára. Ma, túl a naturalizmus rövid életű korszakán, megállapíthatjuk, hogy ez a forradalom tulajdonképp negatívum volt csak, amely egy még meg nem született új kultúra ide tévedt heroldjának köntösében tűnt fel a XIX. század horizontján. S mindama nyomában jelentkező tétova kísérletek, amelyek a legújabb időkben is annyira jellemzik az európai művészet anarchiáját, csak azt igazolják, hogy programatikus művészet nem hozhat radikális megoldást, hogy egy elkövetkezendő új kultúra betetőzéseként önmagától alakul majd ki igazi új művészet, amely korunk legmagasabb rendű törekvéseinek lesz végső szintézise, felsőbbrendű, időálló szimbóluma. De amint a győzelemittas ifjú harcos ujjongó diadalútján nem arra gondol, mi lesz vele öreg, podagrás korában, a mámorosan előretörő iíjú naturalizmus sem érezte még erőtől duzzadó testében a korai halál csíráit. A sebesen terjedő forradalmi szellő forró hullámai — kissé lehűtött hőfokon — Münchenbe is eljutottak a hetvenes évek elején, s az iíjú Szinyei vehemens lendülettel azonnal az új irány zászlajához szegődött. A művészettörténészek és kritikusok azonban helytelenül könyvelik el Szinyeit a modern művészet egyik úttörőjeként. Szinyei 364
