Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938
Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Író és osztályharc
söpredék volt, alja a társadalomnak, és ma egyre többen kell hogy lássák: a proletariátus nem lenézett alja valaminek, de alapja egy újnak, rombolója a réginek és építője a jövőnek. Aki itt és így kér részt a munkából: az proletariátushoz számítja önmagát a szolidaritás minden konzekvenciájával, és proletáríró lesz, mert a munkástömeg, az osztályharcos front a magáénak vallja, adoptálja. Az író: hirdető és öntudatosító munkás. Harcban harcostárs. Az irodalom: eszköz. A szó: fegyver. Egyetlen a jogtalanok, a hatalom nélküliek kezében. Ezt a fegyvert tudni kell használni, és ennek az eszköznek lehetőségeit fel is kell használni. Az osztályharcos író első feladata: a kapitalizmus leleplezése, ideológiai frontjának felgöngyölítése. Fel kell fedni az élet, a társadalom, a hatalom, a művészetek, a jog és tudomány mai kapitalista osztályjellegéi. Vissza kell nyúlni a dolgok forrásához, összefüggéseket hiánytalanul feltárni, hazug illúziókat lerombolni. Az írónak tudatosítania kell a veszélyeket, a reakció, az osztályellenség sakkhúzásáról tiszta képet kell szállítania. Az árulókat és menekülőket kíméletlenül pellengérezni, a harc értelmét tiszta ideológiával alátámasztani, és korszerű megismeréseket szállítani. Amit Goethe valamikor megvetőn félredobott: „Ein schlechtes Lied, pfui, ein politisches Lied" — ez a politikai előjel a valóságmegragadás első biztos záloga kell hogy legyen. Az író célja: a tények beszéltető leszögezése. A cél: a valóság megragadása, meghódítása, hiánytalan feltárása. Charles Louis Philippe, a szegények és utcalányok párizsi Krisztusa, még így beszélt: „Csukott szemmel, vakon tudom, hogy a szegények azok, akiknek igazuk van." Ma nem csukott szemmel, ma nem érzés után sántikálva kell állítani valamit, ma nem négy szobafal tisztaságában kell érezni az igazságtalanságot, ma meg kell ragadni a tömeg csukott szemhéját, és felrántani: nézzétek — ennyi az igazság! Csak ennyi az egész titok: a jövő előtt megálló korszerű igazságnak a feltárása. A teljesen leegyszerűsített, egyjelentésű, félreérthetetlenül egyértelmű igazságtörekvést — forradalomnak nevezzük. A megismerés: forradalom, ha ez a forradalom — konzekvencialevonás. Minden, ami a falazás és elkendőzés korában cáfolhatatlan vád és gyúanyag, a bizonyítható valóság: forradalom. A forradalmi tisztaság megkívánja, hogy a dolgokat úgy egyszerűsítsük, hogy ott már ne lehessen 34
