Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Lőrincz Gyula: A szlovenszkói magyar képzőműszet térsadalmi háttere

lődési lehetőségeit meggátolja, provincializmusba szorítja az anyagi bojkottal. A meg nem értés, az erkölcsi támogatás, a melléállás hiánya pedig a Szinyei Merse-tragédiák egész sorozatát hozhatja magával. Az egyetlen vigasztaló reménysugár, amely itt él és élteti a művészt, a feltörekvő, kultúréhes szegény magyarok művészetet érteni-bírni akaró érdeklődése. De osztályhelyzetük sem a megértés, sem a müvészetéltetés lehetőségét nem adja meg nekik. Ennek a jó szándékú, már ezzel is pozitív közeledésnek kétségkívül köze van ahhoz, hogy ma a képzőművészet mindinkább egy határozottabb szociális ízzel telik meg. Nem akarom azt állítani — téves is volna —, hogy a szociális tartalom új keletű dolog a képzőművészetben, de a modern képzőművészetben egyre határozottabban kezd dominálni, ez elvitathatatlan. A szlovenszkói magyar képzőművészetben ez a szociális telítettség már félreérthetetlenül kimutatható. Lehet, hogy a saját érdekeit föl nem ismerő magyar középosztályt bizonyos fokig ez a domináló szociális tartalom is elriasztotta, elszigetelte, vagy legalábbis közömbösségének, menekülésének gyáva igazolását adta. Nem akarok itt és most ennek a szociális tartalomnak a létjogosultságáról bővebben polemizálni, de nem tudok úgy elsiklani fölötte, hogy meg ne kérdezzem: vajon a művészetnek kötelessége elzárkózni a társadalmi átalakulások, a haladás, az emberibb élet megteremtésének az előmozdításától? Azt hiszem, nem akad gondolkodó ember, aki igennel felelne erre. Mint bántó valóságot mégis meg kell állapítani, hogy a szlovenszkói magyar középosztály közömbössége igenis ennek az érthetetlen igennek a realizálása. így a szlovenszkói haladó magyar képzőművészetet kiebrudalta a magyar középosztály. Anyagilag és erkölcsileg a művészet három faktorra maradt: a) a szegény magyarokra; ez az osztály, ahogy már említettem, a kultúréhes, de tehetetlen kétkezi munkásosztály. Kulturális nívójával a képzőművészetek megértéséhez még nem juthatott el. Mint mecénás gazdasági helyzeténél fogva tekintetbe nem jöhet; b) a zsidóságra; szabadjon itt leszögeznem, hogy a legtávolabb áll tőlem az antiszemitizmus, de mint tényt meg kell mondanom, hogy az a tehetős zsidó polgárság, amely mint mecénás számításba jön, kizárólag a fajilag hozzá tartozó művészt támogatja. Ezt a Szlovenszkón rendezett kiállítások statisztikai kimutatásával igazolni tudom. 332