Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Balogh Edgár: Osztályharcos művészet Szlovenszkón

utalt a szociofotó-mozgalom jelentőségére. (Tanulságos volt Ferry Lustig kartonja a pozsonyi Dornkappel-nyomortelepen készült felvételekkel, fototechnikailag tökéletes a budapesti A/««A:a-fotográfusok három képe.) Tiszta fotomontázst nem láttunk, csak néhány ötletet és nagyon zavaros próbálkozást. Néhány képeslapkivágásból és színes papírból összeállított montázs már a plakátba megy át (Fritz Stroh: Fakeresztek). Ezen az úton keletkeztek' a szociáldemokrata Pristič nyomdász iljúmunkás kék csomagolópapírra montírozott AIZképekkel, színes papirossal és nyomdai betűkkel készült eleven plakátjai, így a szociáldemokrata Munkásakadémia egyik Maxim Gorkij-plakátja, a reformista vezérek részéről gáncsolt Nový hlas szociáldemokrata folyóirat plakátja és a három nyilával fasizmus, háború és éhség ellen tüntető egységfrontplakát, amelyet később a szociáldemokraták menetében láttunk viszont május 1-én. A tudományos szocializmus kérdéseinek népszerű magyarázatára jó példát kaptunk Zdeněk Rossmann mérnök, pozsonyi tanonciskolái tanár falitábláiban, amelyek a modern városépítés problémáit — minden társadalmi körülmény és feltétel feltárása mellett — szakszerű rajzokkal és fotomontázsokkal tették szemléletessé. (Odakívánkozott a felirat a táblák alá: „Munkát, kenyeret, földet, szabadságot!") A kiállítási anyagot a marxista és általában baloldali kultúrfolyóiratok bemutatása zárta le. Az Út, a szlovák DA V, a Nová Bratislava építészeti folyóirat, a budapesti Munka és a Nový hlas nyomdatechnikaiig tökéletes, a mondanivalót tárgyilagos, anyagszerű, szabatos formában kifejező oldalait láttuk itt. Méltó zárása ez a kiállított anyagnak, mert az osztályharcos agitáció legelső eszköze éppen a sajtó. Ha az osztályharcos proletariátus a maga sajtóját élteti és fejleszti, lehetőséget kap a felvirágzásra a szocialista művészet, plakátkultúra,szociofotó és politikarajz is. Az osztályharcos művészet és szocialista agitáció első pozsonyi kiállítása nem múlhatik el nyomtalanul a szlovenszkói szellemi életben. Nem merev szervezeti keretek kialakítására gondolunk, hanem a marxista ideológiával és munkásmozgalommal bensőségesebb, élő kapcsolatba lépő önkéntes munkaegyüttesre, amely tudatosan kiemeli magát a polgári művészet felelőtlen „művészi rendetlenségéből", és tudatosan elkerüli a polgári agónia formajátékait. (1933) 313