Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Kovács Károly: Világnézeti és művészi alkotás

tiltakozás maga is tartalom, vagyis egy meghatározott ideológia és egy meghatározott politika" — mondja Ilja Ehrenburg. Az irodalom és a művészetek elefántcsonttornyainak mai bérlői régen lakott remetebarlangokba költöztek. Semmi újat nem mondanak. Nem mondanak olyasmit sem. ami meghallgatásra érdemes volna. 3 Minden nehézség nélkül megtalálhatjuk ezek után azon társadalmi törekvéseket, amelyeket a művészi öncélúság mai bajnokai alátámasztanak. A mai társadalmi adottságok azok. A magántulajdonon felépülő polgári társadalom. Senki sem tagadja már azt, hogy ennek intézményei és ideológiája a tőkés árutermelés érdekeit, annak fenntartását szolgálják. Gondolkozásformái burzsoá gondolkozási formák. Kultúrája polgári kultúra. Vannak ugyan, akik őszintén hisznek egy olyan „polgári művelődésben", amely „nem osztályos". Ez azonban csak szemérmes leplezése a művészi öncélúság és a korok felett álló művészi értékek igenlésének. Az egymásra csapódó ellentétek éleit szeretné leköszörülni. Ezért nem haladó álláspont. A valóban haladó világnézet elkerülhetetlenül összeütközésbejut a ma ideológiájával és ennek az irodalomban meg a művészetekben kikristályosodott formáival. Éppen olyan következetesen, mint ahogy a fejlődő polgárság humanista ideológiája szükségszerűen a feudalizmus vallásos gondolatformái ellen irányult és szükségszerűen eretnek volt. Humanizáló kortársaink nem veszik figyelembe, hogy a fejlődés alapja nem a dolgok jó oldala, nem a létező valóság, hanem annak rossz oldala, az ellentét — mint azt Hegel már egy és egynegyed századdal ezelőtt hirdette. A szocialista nem írhat „emberi verseket is", mert csak emberi verseket írhat. A mai haladó ember fogalma azonban elválaszthatatlanul kapcsolódik egybe az osztályember fogalmával. Csak a modern bérmunkásság konkrét osztályemberének kiteljesedése jelenti a társadalmi fejlődés magasabb fokra lépését, az osztályembernek egy osztálymentes társadalom társadalmasított emberiségében való feloldódását. Nem szocialista az, akinek „lelkét" nem ez a tudat „tölti be állandóan". Általános jelenség az, hogy az emberek illúziókban élnek létük problémáit illetően. De ezeknek már Feuerbach megmondta, hogy „egy illúzió csak addig szép, ameddig nem illúziónak, hanem igazságnak tartják". Az osztályfölötti kultúrér294