Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938
Tudomány és művészet - Kovács Károly: Világnézeti és művészi alkotás
helyezkednek szembe minden változtatási törekvéssel. Különböző árnyalatokkal találkozunk ebben a táborban. Egyik a mai viszonyokat is túlságosan haladottaknak tartja, és századokkal szeretné visszasrófolni az emberiség történetét. Másik a múlttal és a jövővel szemben egyaránt a jelenre esküszik. Valamennyien egyek azonban abban, hogy pártos, tendenciózus alkotásokban helyezkednek szembe a társadalom továbbfejlődésével. Természetesnek tartják azt, hogy az irodalom és művészet világnézetet tükröz vissza. b) Vannak ismét olyanok, akik szabadon engedik magukon átviharzani a ma minden káoszos vergődését. Az irodalom és művészetek különböző izmusainak hordozói ezek. Érzik a ma ideológiai válságát. Látják, hogy a hagyományos értékek kátyúba jutottak. Mégsem tudnak mihez kezdeni benyomásaikkal. A dolgok tébolyodottságára formai szélsőségek tébolyos eltévelyedéseivel reagálnak. Az irodalomnak és művészeteknek ez a tanácstalansága, amely tág keretekben a futurizmustól a szürrealizmusig teijed, par excellence vetíti felszínre az érett kapitalista viszonyok ellentmondásait és ideológiai válságát. Ezek az alkotások rendszerint nem tartalmaznak világnézetet, hanem a legkülönbözőbb törekvések szolgálatába állíthatók. Ezt kell mondanunk abban az esetben is, ha maga a művész bizonyos világnézethez szögezi le magát. Ebből az alkotásaiban semmit nem látunk. c) Ebből az izmusrengetegből kovácsolódott ki az az egyre népesebb csoport, amely a történelmileg idejétmúlt világnézetekkel, irodalmi és művészeti irányokkal tudatosan egy új világszemléletet és az ezen felépülő szocialista realizmus alkotó módszerét szegezi szembe. d) Mindezen irányok fölött, de gyakran azok pórusaiban találjuk azon írókat és művészeket, akik a Vart pour Vart egyáltalán nem új jelszavával „meg akarják tisztítani" az irodalmi és művészeti berkeket „az oda nem való világnézetek" dudvájától. A kanti esztétikai felfogás „célszerűség nélküli célszerűségének" (Zweckmässigkeit ohne Zweck) emlőin táplálkoznak ezek az emberek. Romain Rolland nézetének elvetésével, aki szerint „minden gondolat, amely nem torkoll cselekvésbe, elvetélés vagy árulás" az irodalmi és művészeti alkotások formai tökéletességének öncélúsága mellett törnek lándzsát. Olykor nyíltan. Még gyakrabban felemás szemérmeskedéssel. Törekvéseik summája azonban egy: kitépni az irodalmi és művészi tevékenységet 292