Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Forbáth Imre: Művészetbölcseleti kérdések

mégpedig mélyen, alaposan, zseniálisan. Mennél intenzívebb a kölcsönhatás valóság és emberi tudat között, mennél intimebb egy korszaknak és társadalomnak az érző, gondolkozó és cselekvő emberekhez való viszonya, annál inkább fennáll a nagy emberi alkotások lehetősége. Szükséges és elegendő feltétel tehát; alkalmas (biológiai adottságú, szociális helyzetű stb.) emberek találkozása bizonyos objektív történelmi, társadalomgazdasági és kulturális feltételekkel. Napóleon katonai zsenialitásának kombinálódnia kellett egy forradalmi néphadsereg erejével — s egyáltalán a nagy francia forradalommal —, s a történelmi analízisnek a kombináció egyik tényezőjét sem szabad elhanyagolnia. Tudjuk, hogy az események menete nagyjában és általában ugyanaz lett volna — Napóleon nélkül is. De különös, konkrét formájukat, tempójukat mégis ez a nagy egyéniség határozta meg. A tényezők egymáshoz viszonyított mértékét és kölcsönhatásait a mély és alapos történelmi kutatás hivatott földeríteni. A művészet nehéz terület, hosszú stúdiumot s nagyfokú egyéni alkalmasságot követel. Vétkezik ez ellen mindenki — legyen bármilyen éles eszű materialista is különben —, aki beleszól a művészet kérdéseibe anélkül, hogy igazán értene hozzá. Ez közhely, s mégis szükséges mindig újból hangoztatni. A magas tudomány exkluzivitása közismert, ezzel szemben a művészet, talán azért, mert inkább az emocionalitás területe, sokakban azt az illúziót kelti, hogy a kérdései egyszerűbbek, hiszen egy regény olvasása s egy kép szemlélete aránylag könnyű, tehát az elmélete sem lehet nehéz. Ez tévedés — az igazság az, hogy a művészet problémái sokkal bonyolultabbak, mint a tudományé. A forma-tartalom, a logika és emocionalitás, a szimbólumokkal való operálás, a ritmus és kompozíció problémái, az egyes jelenségek dialektikus, sokszoros összetettsége és rendkívül finom és bonyolult kölcsönhatásai, a stílusok problémái már azért is nehezebbek, mert nincsenek pontos mérőeszközeink hozzájuk. Míg a természettudomány területén egyenesen vagy közvetve minden lemérhető vagy statisztikusán kiszámítható, s ezzel az anyaggyűjtés, rendezés és összehasonlítás munkája igen nagy metrikus pontosságot érhet el — a művészet mértékei sokszor olyan finomak, szubtilisek, s hozzátehetjük: irracionálisak, képzeletbeliek, hogy lépten-nyomon igénybe kell vennünk az ösztönösség módszerét, a megérzés, a fantázia módszereit. Egy képnél pl. az ecset sajátos kezelésétől, kifejezési dinamikájának analízisétől kezdve minden elem: vonal, 287