Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938
Tudomány és művészet - Forbáth Imre: Tudomány és művészet
feszültség és föloldás időben majdnem elválaszthatatlan, gyors egymásutánban következik. Éppígy a valóság összefüggéseit és kölcsönhatásait érzékeltetik a metaforák és szimbólumok. A tudomány képlete és függvénye helyett a művészet itt is a kép eszközeivel dolgozik. Ahogy Breton mondta: „A poézis legmagasabb törekvése két egymástól nagyon távoli dolog összevetése", vagy: „A szellemnek csodálatos képessége, hogy a legfinomabb összefüggéseket is meg tudja állapítani, melyek két dolog között létezhetnek." A metaforák feladatköre nem egyszerű. Balázs egy tanulmányában „a lírai szenzibilitás fejlődését" tudta kimutatni a hasonlatok technikájának fejlődéséből. A lírai szenzibilitás azonban nem más, mint képesség a valóság gazdag összefüggéseinek érzékelésére. A „korrespondenciák" felfedezése és kiépítése a modern művészetben egy nagy forradalom jellegével bírt. A színek, hangok, ízek. szagok és formák közötti varázsos rokonság feltüntetése pl. Baudelaire és Rimbaud műveitől kezdve egészen Szkijabin fényzongorájáig végtelenül gazdagította a valóságról való felfogásunkat, és mélyítette, meghitté tette hozzá való viszonyunkat. Egy jó hasonlat mindig az egyszerű gazdagság elvét tartalmazza. Gazdagítja tudatunkat a dolgok közötti összefüggések fölfedezésével, másrészt leegyszerűsíti a dolgok halmazát azáltal, hogy közös nevezőre hozza őket. A hasonlat és szimbólum igen fontos, de nem egyedüli eszköze a gazdag egyszerűsítésnek. A művészetnek sok módszer áll rendelkezésére. Ezek tanulmányozása éppúgy elmélyíti a művészet megértését, mint pl. a differenciálegyenletek tanulmányozása a természeti események lefolyásáét. A művészetet kizárólag racionálisan megmagyarázni nem lehet. Tudom, hogy ez ellen sokan tiltakozni fognak, akik ebben a felfogásban valami esztétikai miszticizmust vagy vitaiizmust vélnek felfedezni. Tévesen! Hiszen éppen a vulgaristák „racionalizmusa" akadályozta meg eddig egy helyes szocilista művészetelmélet kialakulását. Nem értik az ösztönös, prelogikus, deliráns lélekmunkának fontos részét az alkotó folyamatban. Az álom fontosságát, mely a lélek valóságának egy része. Azt a tényt, hogy az embernek a valósághoz való viszonya kölcsönhatás, s ezért a művészet nem akkor helyes, ha (mint a vulgaristák kívánnák) ezt a valóságot utánozza, lemásolja, mechanikusan reprodukálja, hanem akkor, ha az alkotó aktusban a maga szubjektív valóságát vele szembeállítja, szembeszö278