Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Dobossy László: A modern nevelés szociológiája

mindig az adott ifjúsági csoporton bévül. Ezek a törvények határozzák meg a gyermek állásfoglalását az egykorúakkal, az idősebbekkel, a más nembeliekkel és a más nemzetiségűekkel szemben. A gyermek társadalmi lény, s mint ilyen, természetszerű szükségét érzi annak, hogy társadalmi életet éljen. Társadalmi élete azonban ugyanúgy konkrét vonatkozások összessége, mint a felnőtté. A konkrét vonatkozásoknak ez az összessége, ez a szocializálódási folyamat. A szocializálódási folyamatnak megvannak a külső, a gyermeket a társadalom adott helyzetével összekötő kapcsai és a benső, a gyermeket átfogó és a gyermekre ható kapcsai. Ezek bontják ki különböző korokban és bizonyos adottságok között az egyes pszichológiai gyerektípusokat: az intrikust, a vezetőt, a magábavonultat. De nemcsak típusokat alakít ki: szervezett csoportokat, egész mozgalmakat hoz létre, melyeknek tagjait az életforma azonosságán túl közös élményeit, a vágyaik azonossága, a társadalomhoz való viszonyuk, az asszimilálódási folyamatuk azonossága tart össze. Mesterséges csoportokon, az ún. ifjúsági egyesületeken, de főleg az iskolai osztályokon kívül mindig találkozunk ilyen spontán alakulatokkal, amelyeknek szigorúan megingathatatlan törvényeit minden csoporttag kötelezőnek ismeri el, noha minden szó és megegyezés nélkül jöttek létre, s amelyeknek csoporttudatát, „mi"-érzésük intenzitását az előbb említett azonossági tényezők szabják meg. Ugyancsak ezek szabják meg a csoport benső szabályait és szimbólumait, a csoport akcióit, a csoport viselkedését idegenekkel szemben, s egyáltalán a csoportnak mint egységnek a viselkedését. Ez a meghatározottság tisztán kitűnik, ha egymás mellé állítjuk A Pál-utcai fiúk, vagy a Móricz Zsigmond-regények spontán alakulatait és a mai ifjúságunk csoportéletét és csoporttudatát. Két világ ez, amelyben tükröződik a két kor és a két társadalmi helyzet közti különbség. A mai spontán alakulatoknak a szociológiai fontosságát az hatványozza, hogy ezeken belül jelentkeznek és érvényesülnek a disszimilációs tényezők. A mi csehszlovákiai kisebbségi helyzetünk nagyszerű anyagot nyújt megfigyelésekre és kísérletezésekre. A társadalmi eltolódások nálunk módosultak, rapszodikus gyorsasággal jelentkeznek, ami ideológiai síkon ijedt kapkodást, pánikhangulatot, bizonytalanságot eredményez. A régi ideálok széttöredeznek, és újak nem születnek. Ilyen atmoszférában harmonikus fejlődés elképzelhetetlen. A gyermek csalódik családjában, kiábrándul tanítóiból és utat keres, 266