Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Dobossy László: A modern nevelés szociológiája

hogy az intézményesített nevelés, az iskola ne csak metodikában alkalmazkodjék a társadalmi változások folytán előállott új adottságokhoz, de organizációban is. Az iskola ezáltal új feladatot nyer: a család alapegységszerepét vállalja, annak közvetlenségét, meghittségét, bensőségességét helyettesíti. Ez a követelés az iskola mai rendszere mellett merész ábránd, fikció csupán, amely abból indul ki, hogy az iskolát még abban is el kell szigetelni a társadalomtól, külön társadalommá kell tenni a társadalmon belül, ami pedagógiailag bün, szociológiailag pedig képtelenség. Ha azonban a közvetlen környezet kereteinek eltolódásait közelebbről vizsgáljuk, azt találjuk, hogy összetétele (s így nevelő hatása is) nemcsak társadalmi osztályok szerint változik, de az össztársadalomnak az adott pillanatbani helyzete (a tágabb értelemben vett környezet) szerint is. Ezen az alapon mintegy három adottságot kell megkülönböztetnünk, amelyek mindegyike más és más módon hat a gyermekre, úgyhogy joggal beszélhetünk három gyermektípusról: a nagyvárosi, a kisvárosi és a falusi típusról. A gyermek helyzete és szerepe ezekben a különböző környezetekben lényegesen különböző. Nem lehet és nem szabad a Gyermekről beszélni. Beszélnünk kell a nagyvárosi nagypolgárgyermekről, a nagyvárosi kispolgárgyermekről, a nagyvárosi proletárgyermekről, a kisvárosi nagypolgárgyermekről és így tovább. A nevelés szempontjából azért fontos ez a megkülönböztetés, mert az egyes csoportok külön világot jelentenek, s ez lényegesen módosítja a gyermek lelki fejlődését. Más az érdeklődésköre, mások az ideáljai az egyiknek, s mások a másiknak. Másképpen hat a szocializálódási folyamat az egyikre, s másképpen a másikra. A nevelésfolyamat organizálóinak, a tanítónak és a tanárnak ismerniök kell ezeket a különbségeket és számolniok kell vélük, ha a munkájuk sikere érdekében meg akarják érteni annak az emberanyagnak az intellektuális és érzelmi összetételét, amellyel dolgoznak. Ki kell lépniök az iskolából és oda menni, ahol a gyermek életének a sorsa elhatározódik: a családba, az utcára, a játszótérre. A pedagógia nem jelent szakszerűséget. A nevelés a társadalmi aktivitás minden terrénumára kiterjed, minden mozdulat, minden érintkezés, minden tekintet nevelő hatású, a tanítónak a társadalmi aktivitás minden megnyilatkozásformáját ismernie s törvényszerűségeit tudnia kell. Ennek a teljességnek az érdekében kell állandóan figyelnie és 261