Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Horváth Ferenc: A generációs mozgalmak értelme

változáson. A szecessziós várkastély-lakóház és a modern beton- és üvegépület, a szentimentális iniciálékkal díszített és a modern nyomdatechnika által előállított könyv két különböző világot jelent. A két világ között néhány generáció helyezkedik el, amelyek mindegyikét szintén rendkívüli különbségek választják el egymástól. Ezeket a különbségeket a technika hatalmas fejlődése hozta létre, a generációk egyszerűen belecsöppentek. Öntudatukban természetesen kifejezésre jutott a különbség, de forradalmat nem csinált és amennyiben a változás — különösen a vallásos és a leszármazástani szemlélet között — forradalmi jellegű volt, az csak a polgárság belső kérdése volt. És hogy bizonyos fejlődési fokon a különbség még a polgárságban is megszűnik, annak találó bizonyítéka az öreg nő fiatalos figurája a polgári vicclapokban. De van-e generációs különbség a proletárságban? Az ötvenéves forradalmi munkás és egy iljúmunkás között kisebb a különbség, mint egy forradalmi és egy keresztényszocialista ifjúmunkás között. Ezeket elkülöníti a természettudományi értelemben vett generációs azonosság ellenére az eltérő politikai álláspont, azokat egyesíti. Világos ebből, hogy a korosztály nem jelent történeti erőt, de a különböző korosztályokhoz tartozó forradalmi munkásság megmozgatja a társadalmat. Összetartozásuk nem esetleges, hatalmas társadalmi erők állanak mögöttük, s az ezekkel való egységükben jelentik azt a megújhodást és új társadalmat, amelyet a polgári lázongók a maguk mozgolódásából próbáltak kikövetkeztetni. Később kiderül, hogy miért akarták ezt tenni a generációs elméletek hirdetői. A generációs mozgalmasság kiindulópontját a világháború utáni társadalmi és szellemi káosz képezi, a generációt pedig az intellektuális ifjúság és a szellemi munkanélküliek. A kapitalizmus világháborús válsága a háború befejezése után a kapitalista termelési rend alapjait rengette meg. Az európai világ tökéletes zűrzavarba jutott: államok hullottak szét, monarchiák szűntek meg, és mindenütt fenyegetett a proletárforradalom. A nagy átalakulásokban azonban nem volt szerepe az intellektuális fiatalságnak, amelynek egykori politikai akcióit a munkásság sokkal nagyobb méretű és sokkal forradalmibb akciói váltották fel. A világháború után a fiatal értelmiség követte a kor élcsapatát képező proletariátust, és erősen radikalizálódott. Ahol az ellenforradalom győzött vagy ahol a forradalmat már a kibontakozás előtt elfojtották, az értelmiség túlnyomó 249