Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Író és osztályharc

Kiáltsatok! Mert sötétség veri vakká szemeink fényét. Kiáltsatok! Mert mindannyian ülünk a sötétben, vérezve, hány éve föld alatt egy egész ország. (Hidas Antal) És akadnak költők, írók, világhírű nevek, nevető bölcsek, akik cinikus gyávasággal mekegik: irodalom, az irodalom, politika, az politika, hogy kerül a csizma az asztalra. . . Hát csizmát az asztalra! Parasztcsizmát, trágyaszagút, sáros, agyagos, földes csizmát! Munkásbakancsot, szöges talpút, formátlan, elferdült sarkú asszonycipőt, lyukas, víz be—víz ki gyerekcipellőt. Csizmát az asztalra. Börtönök zsinórtalan lábbelijét, csizmát, cipőt, mi lehúzza a hullát, csizmát, melyben az ember élni akart! Csizmát az asztalra: valóságot, ítéletet! író, ne játssz, ne pepecselj, ne hazudj, ne falazz! Csizmát az asztalra, csizmát az irodalomba! Az igazság álarctalan, egyjelentésü forradalmi egyszerűségét. A mai kortárs köteles, felelős gesztusát, szürke tömegmunkáját: író — osztályharcát, szabadságharcát! Korunkat a kapitalizmus kizsákmányoló harca determinálja. Az irodalom nem függetlenítheti magát ettől a harctól, mert ma az irodalom: szociális tett, társadalomváltoztató erő. Erő, agitáció a kapitalizmus ellen, útmutató, harcot irányító a szocializmus megvalósításáért. A korfelelős író csak a szocializmus harci formáját választhatja: osztályharcos álláspontra helyezkedik. Ezt követeli a ma emberségpolitikája, ezt követeli a korfelelősség parancsa: az egyetlen erkölcsi mérték. Az író működését a szociális harcok korában csak mint szociális tettet bírálhatjuk el. Osztályharcok idején — tehát ma — az író nem vonulhat félre, függetlenség, nemzeti koncentráció, generációs idillek és egyéb álarcok mögé, nem lehet osztály feletti független és osztálybékét hirdető éppen ma, amikor Babitstól Karinthyig az írástudók kórusa kattogja, bizonyítja, magyarázza és énekli az osztálybéke gyönyöreit, az osztálynélküliség humanitását. A korfelelős író ebben a játékban, mely csak az uralkodó osztály pozícióját erősíti, nem lehet cinkos, mert jól tudja, hogy az osztálybéke és az osztályfelettiség hirdetése csak annak az osztálynak válik a hasznára. 24