Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Szalatnai Rezső: Újarcú magyarok

szabódezsőisége, babitsos sznobizmusa, a Kassák kimért újfajta beszéde. Meglepő társadalmi jelenség ez. A háború utáni magyar szépirodalom ad ideológiát egy kisebbségi magyarságban régi rendel bolygató fiatalságnak. Innen van, hogy az új magyar könyvet emelték föl maguk fölé, és használták föl a felelősségrevonásnál nemzeti tanúnak az apákkal szemben. Mert ez a nemzedék nem szakadt el a szó társadalomtudományi értelmében a legidősebb generációtól, ahogy az orosz új nemzedék tette, mely alapjában véve szintén népi, dosztojevszkiji messianizmus líráján csinált forrongásokat, és beleojtotta minden orosz diák lelkébe a forradalmi indulat sajátos jogfolytonosságát. A csehszlovákiai új nemzedék harcot hirdetett az új magyar kultúra érdekében, és ezt a harcot a kispolgársággal szemben meg is nyerte, magyar relációban például egyedülálló, ahogy ezek a diákok propagálták íróikat, művészeiket országszerte, minden eszközökkel. S az irodalomnak tökéletes átélése, asszimilálása döntő arányú determinánssá izmosodott náluk. Ady, Szabó Dezső és Móricz Zsigmond sajátosan magyar metafizikájában és etnikai érdekességeiben fejezték ki magyar kultúrprogramjukat. A líra jó, mert érzelmi gőzeiben szolidaritást lehet vállalni máskülönben ijesztő és végkövetkeztetést váró nézetekkel és emberekkel. Idővel kibővült a kultúrprogram, és belehelyezték a már említetteken kívül a szláv orientációt is, a Duna-medence közös politikai címerét. Önkényes és érdekes szintézis rakódott így össze. Ez a szintézis magába foglalja az új arcú magyarok másságát minden megelőző generációval szemben. Ez a színtézis mutatja az ő külön érdekességű építő forradalmiságukat és szocializmusukat. Erről szóljunk itt néhány analitikus szót. A csehszlovákiai új nemzedék a magyar kisebbség társadalmi közösségében él, ezt a közösséget akarja és vállalja, és minden munkáját elsősorban kisebbségi meliorizmusból kezdeményezi. A csehszlovákiai magyar társadalmi élet kispolgári idillizmusából indul az összmagyar társadalmi formák kritikája és megváltoztatása felé. Innen: a kisebbségi magyar determinációból és az összmagyar keretből kell figyelni a mozgalom irányvonalát, a sarlósok szocializmusát. A kisebbségi sors: biológiai valóság. Ezzel a valósággal aktívan áll szemben a mozgalom. Itt van az eltérő ösvény az apák passzív politikai érdekvonalától. Az új nemzedék komolyan akarja a maga kisebbségi elhivatását reális tényezőkre helyezni. A csehszlovák—magyar kul túrérintkezés lehetőségeit a sarlósok mutatták meg. 236