Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Szalatnai Rezső: Újarcú magyarok

kell nézni a dolgot, s akkor észrevesszük ennél az ifjúságnál a magyar történelem progresszivitásának felfejlődési vonalát, mely ösztönösen és belső kényszerből akarja önmagát: új magyart, új embert, új Európát. Csehszlovákiában van a Sarló-mozgalom. A sarlósok adják ki a nagy port fölvert Vetés című röpiratot, melyben az új magyar ifjúság ideológiája viszonylagosan a legforradalmibb síkokban bontakozott ki. Az erdélyi fiatalságnak nincs még a csehszlovákiaihoz hasonlítható tömörülése és ideológiai erjedése. Viszont Magyarországon a Kassák Lajos Munkája köré tömörült szocialista diákok és a 100 % ifjúmunkás és diákköre mellett ott van a Bartha Miklós Társaság, mely Üj Magyar Föld címen negyedévenként megjelenő lapban hozza a maga zászlóit. A vidéki magyar egyetemek ifjúsága között vannak a mozgalomnak hívei, de csak Szegeden találni állandó tömörülést a kálvinista színekben pompázó Bethlen Gábor Körben. Mindenesetre az egész magyar diaszpórában ma már megtalálhatjuk ezt a par excellence hivatalos pedagógiai befolyások nélkül megjelent generációt. Nincs még szervezetük, lelki formát jelentenek csupán, tele kovásszal és izgatottsággal és a cselekvés órái elé tornyosuló felhőkkel. Haladást, szociális törekvést természetesen máris jelentenek és jelentenek a kispolgári osztálynacionalizmus megrökönyödésén és ellenállásán matematikai pontossággal lemérhető politikai veszélyt az uralkodó rendszer számára. És ez elég volt egy szlovenszkói költőnek: Győry Dezsőnek, hogy verskötetének megrázó címébe szimbólumként helyezze el lényegüket. Újarcű magyarok: ez a kötet címe, és ezt a nevet vállalja ez a nemzedék. 2./ Vállalja pedig elsősorban a csehszlovákiai magyar haladó ifjúság vezérszervezete: a Sarló. A sarlósok genealógiája szervesen szlovenszkói adottságokból érthető csak meg. A világháború Trianont hozott, és az egységes magyar nemzetből négy nemzetet csinált. Szlovenszkó új országot jelentett, új életet, új lehetőségeket. Ezerkilencszáztizenkilencben két nemzedék állott egymás mellett a bizonytalanul futó, ködös és különös ízű órákban. Az egyik volt az a diákgárda, amelyik már testével is beleborult a háború gőzeibe. Ezt a germán imperializmus vak kulijává bódult tanár nevelte, ennek adott öngyilkos pátoszt és szép őrületet a kongregációs Zászlónk szőnyeges szalonlírája, és ez a sereg diák Piavetői visszadobottan, fáradt és züllött lelkiségével volt a magyar tragédia igazi ibseni fordulója. A háború utolsó hónapjaiban középiskolás kisdiák volt a 233