Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Balogh Edgár: Az új nemzedék szava

azonban mindmáig kívül maradt a nemzeten. Számára a nemzetfogalom mindig csak fikció volt. A nemzetben tehát az új nemzedék nem találkozhatott a néppel, a fajban azonban egyszerre együtt találta magát minden magyar származású emberrel. A nemzeti felelősségérzet most egy parasztorientációban nyilvánul meg. A parasztság felé fordul az ifjúság, mert nála fedezi fel a magyar nyelv, zene, költészet és művészet gyökereit. Egy sajátságos voltánál fogva magyar kollektivitást lehelő népi kultúrát kezd művelni az ifjúság, és azt hiszi, hogy most már azonosította magát a néppel. A csehszlovákiai magyar ifjúság körében érdekes új mozgalom támad: a regösjárás. Középiskolás cserkészfiúk indulnak el nyaranta az egyetemi hallgatók vezetésével vándorolni. Bejárják a magyar vidéket, játszani tanítják a falusi gyermekeket, sajátságos népdalokat énekelnek, népmeséket mondanak, a népművészetet kutatják, rajzolnak, és szokásokat, mondásokat, regéket jegyeznek fel. Ez jó volt pedagógiai újításnak, át is vették a csehszlovákiai magyar ifjúságtól a magyarországi és az erdélyi magyar nevelők is, de kevés volt egy új nemzedék történelmi elhivatottságának. Úgy látszott, hogy a magyar államélménytől elvágott kisebbségi magyar ifjúság elszigetelődik a kisebbségi szerepvállalásban. De a modern magyar líra felszakítja számára az egyetemes magyar horizontot, és érzelmi lökést ad a szocializmus felé. A csehszlovákiai magyar új nemzedékre valósággal rádöbbenti magát Ady nagysága, íme, itt van a költő, aki fanatizáló erővel, de valami egészen másnak mutatja fel azt a népet, amelyből az ifjúság még csak a rátalálás idillikus örömét hozta ki magának. „Ez a nép nem Csaba népe", nem mesehős, hanem a grófi szérűk nyomorultja és koldusa. Az Ady-élmény horizontján vörösen izzik fel a Dózsa-máglya, s az ifjúság már nemcsak idilli, nem is csak faji, hanem már szociális közösségben érzi magát a néppel. Ez a fiatalság a kispolgári nacionalizmus frázisaival kezdte, a néppel való lírai azonosodással folytatta, és most valóságos villanyos átütéssel szociális robbanó élményt kapott Adyban. A kisebbségi magyar iijúság lázzal olvassa Móricz Zsigmond és Szabó Dezső írásait. Ezekben a gyökeresen magyar írásokban sehol sincs államjogi nemzetmeghatározás, és a magyarság a maga élő valóságában, földrajzi és történelmi determinációban mint az államiságtól független természeti adottság mutatkozik. Magyar írók magyar embereket, magyar világot tárnak fel, és ezeken az írásokon keresztül 228