Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Szabó Imre: Jog és erőszak

kába. A feladat abban áll, hogy a demokratikus alakulatok fenn tudják ma is tartani a jogrend eddigi, biztonságot jelentő rendszerét — hogy így fix pontot, iránytűt jelentsenek az emberi káoszban. A tudományos kérdés megoldása ma csak ilyen próféciálás lehet, mert ma nincsenek abszolút elméleti megoldások: fenntartani az emberekben a folytonosság, az eddigi értékek, a jog eszméjének hitét és megőrzésének vágyát. Mert ha az állam és az egyének a maguk életével példát mutatnak, s a kvalitatíve különb volt biztonsága mint morális hatóerő bizonyítja a demokratikus, jogi alapon álló rendszer pozitívabb voltát, akkor gátat állíthatnak a köztudatban a bomlás terjedésének. A társadalom gazdasági hatóerejei elvégzik a társadalmi formák változásának oroszlánrészét: az emberektől és szervezett alakulataiktól függ, hogy ez a legkisebb áldozattal s a folytonosság fenntartásával, az emberi értékek átmentésével történjék, és az emberi fejlődésben haladást, ne pedig kataklizmát jelentsen. Olyan kort élünk, amikor minden elméleti kérdés végső kicsengése társadalompolitikai intézkedésre kell, hogy mutasson, nehogy meddőségre legyen ítélve. A jog és erőszak mai szembeállítása egyéni síkon azt jelenti, hogy az emberi lélekben már-már fejlődő közösségi érzést és lelki-etikai erőt, amellyel a többség érdekének alá tudja vetni magát — aláásással fenyegeti az állam életének szervezett, meghatározott rendszere, a tekintélyi államok önkénye. Nem a mi kérdésünkhöz tartozik annak a bizonyítása, hogy ez az ellentét a társadalmi erők hatására társadalompolitikai síkon előreláthatólag hogyan oldódik meg. Mindenesetre: a felelős emberek feladata a köztudat ébrentartása és demokratikus értelemben nevelése. S az államok feladata: fenntartani a folytonosságot a jogon épülő társadalmi rend és egy eljövendő rendszer szelleme között. Élie Faure mondja, hogy Krisztus sem a béke szavaival űzte ki a templomból a kereskedőket. A demokráciák és a jövendő sorskérdéseiről van szó, s ez a szempont vezesse az államokat, hogy ne riadjanak vissza az egyénekben és a közösségben fejét felütő erőszaktünetek kemény elnyomásától sem — az értelem, a többség igazságos érdeke nevében. Ezzel elősegítik a jövő teljes, demokratikus életformájának kialakulását, ahol megszűnik a mai értelemben vett jog és erőszak is, hogy a társadalmi együttélés egyedüli biztosítéka az ember erkölcse, hite, meggyőződése, az emberi közösség saját jól felfogott érdeke legyen. (1937) 226