Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Szabó Imre: Jog és erőszak

szembenállók. Ha a tárgyul tűzött kérdéshez genetikailag közelebb is jutottunk, a lényeget még mindig nem találtuk meg. Vajon végleg reménytelen-e a jog és erőszak meghatározása? Kisiklik-e mindig e két síkos testű fogalom a kezünkből, bárhogy is nyúljunk hozzá? Most megérthetjük, hogy miért hivatkoznak annyian fennhangon a szent jogra, és miért vallja magát mindenki az erőszak ellenségének: mert jog és erőszak annyira elfüggönyzött képletek, lényegük olyan nehezen meghatározható, hogy míg a valóságban arcul csapják a jogot és gyakorolják az erőszakot, nyugodt lélekkel állíthatják a külvilág előtt, hogy eszményük a jog, és detronizálni akaiják az erőszakot. A mai élet bonyolultsága gyakran ad lehetőséget ilyen visszásságra. Kezdetben volt az erőszak — vágunk neki a történelmi anyagnak — „a homo homini lupus" kora. Önálló egyedek ostromolták a természetet, hogy maguknak életlehetőséget teremtsenek. Hosszú és nehezen követhető eseménysornak kellett eljönnie, amíg az emberek felfedezték az együttélés adta előnyöket, és önmagukat csonkították meg szabadságukban, hogy életlehetőségeiket növeljék. Egységes szabályok kellettek, amelyek megfékezik és egy irányba terelik az összeverődött nyájat. Az öntudatlan embert néhány vezető férfiú hatalmas erők árnyékába állította, hogy megfélemlítse. A vallás, a megszemélyesített természeti erők szorították az embereket a háttérbe, a néhány felkent táltos mögé (a tudósok a jog és vallás egybeolvadásáról beszélnek). Az egyházi vezetőkből feudális urak lettek, s csak jóval később született meg a nagy felismerés: az emberek maguk intézhetik a sorsukat. Itt vagyunk az emberi jogok szent deklarációjánál, ahol az emberekből összeverődött társadalom groteszk módon jogokat ad az egyedeinek: az emberek érdekében alakult keret az atomjainak! Az értelem fogta itt gyeplőbe az ösztönöket, a szükségletek tekintet nélküli kielégítésére törő szándékot. A jog kialakításánál így az emberek belátása játszott döntő szerepet (lásd Pikier Gyula: A jog keletkezése és fejlődése). Önmagukat kötötték meg, hogy bizonyos minimális lehetőségeket biztosítsanak maguknak. Kialakult így a konkrét jogszabályok kezdetben még rendszertelen összessége. E szabályok miértje azonban gyakran homályban maradt, és nemigen tudták, hogy mi a ratio legis, a törvény oka és értelme. A jog ezzel lassan elszakadt a gyökerétől, 221