Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Sándor László: A dunai népek együttműködésének kérdése

demokrata vonalon sürgeti — az egész problémakomplexumból kiszakítva — a kulturális kapcsolatok megteremtését. Az elkötelezett, meg nem alkuvó baloldal semmiképpen sem azonosíthatja magát ezzel a szemlélettel, amely az alapvető feltételek negligálásával kívánja a kérdést megoldani. A dunai népek együttműködésének kérdése — mint utaltunk rá — kisebb kérdéscsoportokra szakadozik: az egyes utódállamokban felvetődik az uralkodó nemzettel való együttműködés gondolata a nemzeti kisebbség bizonyos csoportja részéről. A leggyakrabban Csehszlovákiában vetik fel a kérdést, és az utóbbi 2-3 évben úgyszólván állandóan napirenden tartják. Különösen a kormányhoz közel álló körök s az aktivista sajtó írói és publicistái foglalkoznak a problémával szívósan és kitartóan. 1934-ben a pozsonyi Magyar Újság indít ankétot hasábjain a cseh—szlovák—magyar kulturális közeledés és együttműködés kérdéséről, amelynek során számos szlovák és magyar író szögezte le nézetét és jelölte ki a teendőket. A szlovák írók közül a baloldali Laco Novomeský és Ján Rob Poničan fogta fel legvilágosabban a kérdés lényegét. Novomeský pompás tömörséggel megfogalmazott hozzászólásában arra utal, hogy a kulturális csere előfeltétele a két nép gazdasági viszonyaiban rejlik, s az együttműködés mindaddig megvalósíthatatlan, míg a magyarság gazdaságilag alárendelt helyzetben marad az uralkodó nép polgárságával szemben. Poničan leszögezi, hogy kulturális együttdolgozás csak a társadalmilag felfelé menő osztályok között lehetséges, amint erre a közelmúltban számos példa van. Erre gondol, amikor így ír: „A magyar írókkal való együttműködésünk nem új keletű. Mi már régebben kiépítettük kapcsolatainkat, mert a baloldali íróknál és kultúrmunkásoknál nem kellett bevárni, míg az együttműködés fontosságát felismerik, mert maga az elv és közös program felöleli a múlhatatlan együttdolgozás parancsát. Lapunk, a Dav a valóságban közös munkát végzett Az Úttal olyképpen, hogy a Dav és Az Út állandóan és kölcsönösen átvették a cikkeket, értekezéseket és irodalmi termékeket... A Dav köré csoportosult írók szociográfiai utakat szerveztek meg közös baloldali magyar intellektuellekkel és ugyancsak közösen istápolták a magyar és szlovák dolgozókkal megteremtett közvetlen kapcsolatokat."

7 Még határozottabban mutatott rá erre a 1 Magyar Újság, 1934. II. 18. 194