Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Sándor László: A dunai népek együttműködésének kérdése

csak meg két nemzet vagy két faj között az egészséges kulturális érintkezés és együttműködés folyamatát. Sokkal konkrétabbak, bár ugyancsak kevésbé megvalósíthatóak Fábián Dániel megállapításai, aki a Vetés 1929. évi őszi számában így foglalja össze a budapesti Bartha Miklós Társaság munkairányát: „Munkánk első feltétele, hog; el kell szakadnunk mindenféle illúziótól. Az új magyar gondolkodás első jellemes fonása a dolgok reális látása. Hogy ez a reális látás elsősorban a nemzeti illúzióknak árt, azért nem ez a generáció felelős, hanem az illúziók irrealitása. A haladó magyar fiatalság lassanként elszakad a régi állam- és nemzetpolitikai szemlélettől, sőt azzal szembe is helyezkedik, mert sokkal gazdagabb, a népi kollektívum szociális igényeit felölelő szemléletre törekszik. Elszakad attól a gondolkodástól, amely a magyar expanziót az államisággal köti össze, s ehelyett a gazdasági és kulturális szervezettség belső népi értéket konzerváló és felduzzasztó értékeit látja. Úgy érezzük, hogy a Duna-medencének, sőt egész Kelet-Európának új alapokra van szüksége. Az a meggyőződésünk, hogy a jövő csak a dunai fajták testvériesült, őszinte demokratikus összefogása lehet, mert ahol a legszükségesebb gazdasági szabadság feltételei hiányoznak, ott vajmi keveset remélhetünk. Nekünk kell kialakítanunk azt az új mentalitást, amely szerint nem lehet elnyomó és elnyomott, győző és legyőzött, hanem csak egyenrangú és egyenlő jogú, közös gazdasági keretek között élő népek lehetnek. "

4 E problémával azután többféle formában és több helyen találkozunk. Napirenden tartotta a kérdést a Barta Lajos szerkesztette Új Szó és a Szőnyi Endre szerkesztésében megjelenő Fórum képzőművészeti folyóirat. Duka Zólyomi Norbert pedig 1930-ban ismét felveti a kérdést a Magyar Diákszemlében, és a praktikus megoldás első lépését a Pozsonyban felállítandó szláv—magyar kulturális társaságban látja, mely tudományos művelődésével nemcsak a szlovenszkói, hanem az egyetemes magyar és szláv kultúra között megteremtené az együttműködést. Lényegében aktivista hangok ezek, amelyeket az uralmon levő nemzet uralkodó osztálya felé irányítanak az érvényesülés és boldogulás reményében

5. "Fábián Dániel: A budapesti Bartha Miklós Társaság munkairánya. Vetés, 1929. IX., 5-6. 1. 5Duka Zólyomi Norbert: Szláv—magyar kultúrkapcsolatok. Magyar Diákszemle, 1930. 1., 23—24. 1. 192