Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Fábry Zoltán: Beteg Európa

áll, fogjon kezet. Harcra ugyanazokkal az eszközökkel amelyekkel ellenünk jönnek! Szüntessétek meg a világ legnagyobb baját, pusztítsátok el a világimperializmust! A négerek soká aludtak. De vigyázzatok, mert aki mélyen aludt, és egyszer felébredt, az többé nem fog elaludni. " A kongresszus jegyzőkönyvének címe: Lángjelek a Palais Egmont ormán, figyelmeztető rakéta a szellem-Európa felé, azok felé, akik állandóan „szellemmel" öblögetik a szájukat, de akik a valóságban még a kisujjukat sem mozdítják meg Európa, Ázsia, Afrika kizsákmányoltjaiért, akik, mint Suarés, csak hangyarajokat látnak bennük, és csalják önmagukat, védik ormaikat, tabut tömjénezve a barbárok felé: „Ha vannak is a civilizációnak bűnei, az emberevő négerek, az Ecuádor erdeiben tanyázó állati és kommunista törzsek, matematika-fizika és írott törvények nélkül élő népek: barbárok." így Suarés. Lamine Senghor másképp. Ki-ki a maga módján. A szellem arisztokratája, aki a civilizáció védelmében csak az embérevő négereket (és Európában csak a szepsi emberevő cigányokat) látja, és a munka egyszerű, lázadó rabszolgája. A halott, menekülő Európa látszatgőgje (mert a valóság: kapitalizmusfalazás), és a holtig kínzott áldozat bosszúakarata. írástudó kit segítsen? Ha Európát megtagadja, ha Lamine Senghort magához öleli: áruló, ha az ellenkezőjét csinálja: áruló. Barbusse, Toller, Holitscher így, Suarés úgy. Az egyik előre menekül, a másik hátra. Ami közbül van, az halott, az elmúlt, az szétfolyik. Ami közbül van, az Európa, ez a talán valójában sose létezett pozitív imagináció, mely mindig csak ürügy, álarc és lelkiismeret-nyugtatás volt, és mely ma nem más, mint lényegre emelt árnyék, melyet a világkapitalizmus kicsit babonásan, kicsit szentimentálisan kénytelen magával cipelni. A jó európai ma valahogy Lamine Senghornál kezdődik. A „jó európai" ma kimozdul a perifériákra, és ott tart próbát, ítéletet önmaga, múltja és jövője felett. Hugo Ball halott, imaginárius perifériákra menekült, társa a Dadában — érdekes véletlen —, Richard Huelsenbeck, túl a divatprimitivizmuson, néger revün megtalálja teljes élő valóságában, igazságában a négert. Aj'rika a láthatáron: ez a könyvcím nem frázis, nem csatakiáltás, de józan, szinte túl józan tárgyilagosság eredménye. Huelsenbeck, a hajóorvos, hajójával körülkeringi Afrikát. És a valahai dada-ember, aki fantasztikus imádságokat kacagott a megőrült világ felé, az orvos pontosságával és felelős diagnózisával leírja azt, amit lát, amit gondol, és amit igazságnak érez. A hajó egy 183